Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Pusztai János: Nagy álomkönyv III.
PUSZTAI JÁNOS Nagy álomkönyv III.- ELSŐ KÖTET - 1995. JÚLIUS. Anyám, az álmok nem hazudnak. Petőfi Sándor 61. álom 19., szerda: Hosszadalmas és úgy rémlik: kényszerű, mi több, tisztázatlan távolmaradás után Nagybányára hazatérve Vánk Sándor történelem tanárral, valamikori fémiparista iskolástársammal találkoztam. A Szatmár utcán, a Nagyposta előtt, a Román Nemzeti Bank egyemeletes, faragott kőalapozású, kovácsolt vaskerítéssel körülvett épületének sarkánál „futottunk össze”. Azonnal lecsapott rám, mondván: „arra, ki tudja, merre”, rettentően meggazdagodtam, amit nem hagyhat annyiban. Fel kell jelentenie. Két párnát és egy paplant öleltem magamhoz. Vánk Sanyi azokat „árulkodó” bizonyítékoknak, „piszkos” bűnjeleknek szerette volna nyilváníttatni, ezért a közeli rendőr- kapitányság felé lökdösött. Több évtizedes ismeretségünk ellenére, olyan komiszul viselkedett velem, hogy arra még az úttesten túl emelkedő középiskola vásott tanulói is felfigyeltek. Csomókban tömörültek az ablakokhoz, derékig kihajoltak, ujjaikat szájba kapva juhászosan füttyentgettek, majd merész tornamutatványokba fogtak. E mutatványok közül a legmerészebb nyilvánvalóan az lehetett, amikor függőhídat létesítettek a Szatmár utca fölött. Fiúk, lányok vegyesen alkották ezt az ideiglenes átjárót, hasmánt fekve, egy lány-egy fiú beosztással, „kiszerelésben”, méghozzá akkora ricsajjal, félre nem érthető bakfis-kamasz vinnyogással-rugdalózással-kapálózással, hogy Vánk Sándor „végérvényesen” megbotránkozott. Gondolom, megbotránkozását mégis leginkább felesége nem várt, rejtélyes megjelenése válthatta ki; abból a „szégyenteljes tényből” kiindulva ugyanis, hogy ország-világ szeme láttára a karomat rángatta, mellbe taszígált és Jókerti fogantatású szavakkal molesztált”, érdemdúsabb társaságokban az ő értelmiségi mivoltát bárki megkérdőjelezheti, kétségbe vonhatja. A derék, erős csontozató, „szupernagyi- san” szigorú megjelenésű Vánkné ködből, füstből előtűnve termett mellettünk és ő is amondója volt: vaj van a fejemen, rosszul áll a szénám,, rossz fát tettem a tűzre, megérem a pénzem, leszerepeltem, kimutattam a fogam fehérjét, cserbenhagytam a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nagybányai szervezetét, Csiha Tamás ügyvédet ,„svihák”-nak neveztem, fütyültem a cinteremi római katolikus templomban, amikből következően „direkte” jól jön nekem némi kutakodás a lakásomban. Menj, Sándorkám, nézzél mán körbe ottan ezeknél, mondta Vánknak Vánkné. Szomorú megérzéseim vannak. Cseppet sem keseregtem Vánk Sándor látogatása miatt. Jóidéig hibátlan egyetértésben jártuk tömbházi szobáinkat. Bóklászgattunk ide-oda, aztán 745
