Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Tábori Ottó: A felfeszíttetés (vers)
TÁBORI OTTÓ A felfeszíttetés Európa elől járt tudományokban és hadviselésben, és kimaradt belőle a legélőbb szerep: a Szeretet. Ott, akkor Jeruzsálemben megvert, lázas tömeg tombolt, kies, dühödt meggyalázásban, csürhe-kíváncsian, döglegyek dongása dühében. Krisztus meg-megáll a kereszttel, körülnéz holdas szemmel, mint, ki a vérből tesztel, átroskadt Föld-tiszta erős testtel, s fordul Veronika felé, aki fejkendőjét adá, s letörli a szennyet a Világról... A gyilkos iramnak lassan vége, a kereszt vacogva megemelkedik, mintha élne... a hóhérok markában vasszegek, testre méretezettek. Az áldozat még ki sem piheni magát, már égre emelkedik, iszonytató szekerceütések csattogás-zajában, a szomorúság kalodái közepén. Ui: Csak dolgukat csinálták a mesteremberek, HIÁBA SÍRT MÁRIA. De a kereszt, amit ember hozott, a kivégeztetett, rajta még utoljára megremegett. I N R I Et resurrexit tertia dió 743
