Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon II.

nélkül. Lefoglaltuk. Van még belőle egy demizsonra való. Na, még egy kupicával...- Te, Karesz, emlékszel még a seregre? Amikor mászattak bennünket teljes menetfölszereléssel? Hegynek föl, hegyről le. Nyeltük a port, izzadtunk, mint a versenylovak, a hátunk majd széthasadt a súlytól. A falusi suttyók meg bebámultak a kerítésen, és kórusban kiáltották röhögve: Ko-pasz a dom-bon! Ko-pasz a dom-bon! Míg a járőr el nem zavarta őket.- Hát lehet ezt elfelejteni? Azt a hülye parancsnokot! Azt az állati fegyelmet! Még mindig kopaszra kell nyiratni a srácokat?- Most egy kis tüskefrizura azért maradhat. De hát miért hagytál ott minket? Tudod, hogy szerettünk...- Nézd, Rudi, én végigcsináltam mindent. Ötvenhatot, az ellenforradalom leverését, védtük a munkás-paraszt hatalmat, ahogy az Öreg megkívánta. Sok vér folyt. Mi szolgáltuk a dolgozó népet, a szegények ügyét. De ti utána is, akkor is ugyanazokkal a módszerekkel dolgoztatok, amikor már nem kellett volna...- Az volt a parancs, hogy az ellenséget meg kell semmisíteni, hogy ir- magja se maradjon. Többé soha ne lehessen szembefordulni a szocializmussal. Igazam van, százados elvtárs?- Persze hogy igazad van, Bercsán fiam. Vagy mi, vagy ők: ez volt a tét.- De, hogy ki kit győz le, már évekkel ezelőtt eldőlt, Sipos elvtárs. És még mindig üldöztök, fogva tartotok embereket, sőt kivégzésekről is hallok. A szocialista humanizmust is alkalmazni kellene, nem?- Mit beszélsz te humanizmusról! - csattant föl Bercsán Rudi. - Te is kinyírtál vagy ötven embert!- Kinyírtam, mert ők is lőttek. De nem kínoztam meg, és nem forgattam ki mindenéből még a családjukat is. Az Öreg azt mondta, hogy a megtévedtek- nek megbocsájt a munkás-paraszt hatalom. A fiatalok, szerintem, megtévedtek...- A párt tudja, mit miért tesz - vetette közbe Sipos Tivadar. - Vannak itt magasabb összefüggések is - a külföld aknamunkája, a diverzánsok leleplezése, a két világrendszer együttélésének problémája -, amiket innen nem láthatunk. Emlékezzetek csak vissza, hogy a Szabad Európa Rádió hogy uszított, közeli segítséget ígérve, hogy hajtotta a megkergült fiatalokat az utcai harcokba, aztán milyen csöndes lett, majdhogynem néma, amikor levertük az ellenforradalmat. Mert Hruscsov elvtárs megkérdezte az amerikaiakat, hogy tényleg be fognak-e avatkozni? Mire ők azt felelték, hogy eszük ágában sincs. Tartják magukat a nemzetközi megállapodásokhoz és a békeszerződéshez. Tessék: ez meg a burzsoá humanizmus! Nesze neked magyar nép! Mit akartok? Még egyszer nem jöhet vissza a régi. Ebben könyörtelenek vagyunk. Eleget szenvedtünk, apáink, nagyapáink, az urak meg a papok jármában. Tőlük nem várhatunk semmit. Ha várhatunk, akkor csak magunktól várhatunk. A nép országát csakis a nép maga építheti föl.- Úgy beszélsz százados elvtárs, mint egy szemináriumon. Esküszöm, hogy úgy - mosolyodott el Bordi Karcsi. - Pedig hát katona vagy, belügyér, nem pártközponti előadó, akik időnként kijöttek hozzánk fejtágításra. „Csak az elméletileg képzett elvtársak tudnak a gyakorlatban jó döntéseket hozni!” - ez volt a vesszőparipájuk.

734