Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon II.
hirtelen mozdulattal belevágja fejét a vízbe. Az éles loccsanástól ijedten rebben fól néhány fecske, tengelic, poszáta. Ittak, s játszottak a parti fövenyen. A tó körülmossa, fürdeti Bandi arcát, borzas üstökét hínárrá simítja, az orrába, fülébe fröccsen, s a szájába úsztatja a víz fölé magasodó égerfa elhullatott, kis csónakká töpörödött leveleit. Kötél rózsafüzére, félig-meddig a karjára csavarodva, vergődik a hullámokban. Lábával görcsösen kalimpálni kezd, egész testén végigfeszül a rángás, hátrafelé tapos, lábával löki magát távolabb a víztől, kúszik visszakozva. Feje kibukkan a tóból, s ahogy hasoncsúszva hátrál, torkából ömlik a víz. Krákog, öklendezik, hány. Zöld levélfoszlányok, fűszálak, ételmaradék, homok- szemcsék fröccsennek szét a vízzel, majd csak sima zöldessárga folyadék bugyborékol elő a szájából. Bandi lassacskán hanyatt fordul, fejét a tó felé nyújtva, s alig mozgatva száját, áhítatosan motyogja: - Ámen, ámen, ámen... Ekkor pillantja meg rózsafüzérét a víz tetején, amint az áramlás beljebb s beljebb sodorja, törpe örvények próbálják a mélybe rántani. Felsikolt. Két kezével ülő helyzetbe tápászkodik, és hosszú fülsiketítő üvöltésbe tör ki, melynek nem akar vége szakadni. Olyan mélyről jön s olyan erővel, hogy az Úristent is meg kell hogy hassa. 19 Az ajtóval szemben, a fal mellett, világossárga irodai asztal húzódott, rajta naptár, jegyzetfüzetek, különböző színű tollak, ceruzák, derékszögű vonalzó, üres váza, fölötte Lenin és Kádár bekeretezett arcképe feszített. Jobboldalt, pár apró lépésre tőle, ugyanilyen színű dohányzóasztal, a tetején öblös kristály hamutartó mezőkövesdi hímzett terítővei, s üvegtálcán három pohárka. Itt nagyméretű, agyagból domborított vörös csillag díszlett a falon, alatta középen a népköztársasági címer. Világoskék mezőben piros-fehér-zöld színű pajzs, jobbról-balról búzakoszorúval körülfonva, mely balról nemzeti színű, jobbról vörös szalaggal van áthurkolva, a címer csúcsán magasló vörös csillag arany sugarakat bocsát a kéklő mezőre. A dohányzóasztalt három sötétzöld, kisméretű, karfa nélküli bőrfotel vette körül. Nagy, dupla szárnyú ablak nyílt az utcára, melyen át a túloldalon levő kocsmát és a vele szemben tornyosuló templomot lehetett látni.- Jó megoldás - törte meg a csöndet Bercsán Rudi. — Legalább szemmel tarthatod, ki hova jár rendszeresen. Bordi Karcsi pálinkát töltött a vendégeinek. Koccintottak.- A pártra. Az Öregre - emelte meg poharát Sipos Tivadar.- A következőt meg magára, százados elvtárs.- Nem bánom, Bercsán elvtárs. Nekem úgyis kitelt az időm. Az év végével nyugdíjba megyek. Addig szeretném ezt az ügyet korrektül lezárni. Karesz újra töltött. Ósszezörgették poharaikat:- A százados elvtársra! Egészségünkre! Bercsán csettintett a nyelvével:- Remek. Kisüsti. Szilva. Persze, nem szatmári...- Itt főzték nálunk, Vértesszirten - magyarázta Karesz. - Engedély 733
