Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tomka Péter: Magánbeszéd az avarokról

A mennyiség és a minőség kérdésére egyenlőre nem merek érvekkel válaszolni.Jó ütemben kutatjuk a 9. századot, sok fontos eredmény született már - de még kevés a megelőző és követő korokhoz képest. Én úgy képzelem, hogy a „bennszülöttek” akár kétszer annyian is lehettek, mint Árpád magyarjai. Politikailag széttagolva (frank, morva, bolgár szféra és a senki földje), gazdaságilag és mentálisan legyengülve (hagyományaikat feladva-elvesztve), a szorongatott helyzetben, amit a szláv beköltözések csak fokoztak, egymás nyelvét sem értve éltek. A magyar nyelv uralomra jutását segítette ez a széttagoltság és gyengeség. Az avarok egy (több?) csoportjának a környezetétől idegen nyelvre (magam elsősorban bolgár-törökkel számolok) a magyarok nyelvéhez előbb és gyorsabban asszimilálódott a többinél, hiszen nyelvi affinitása amúgy is nagyobb volt. Ez is a szlavizációval szemben ható tényező: ketten (hárman?) már egyensúlyba kerülhettek, akár többségre juthattak.

A honfoglaló magyarok belső kohéziója amúgy is magasabb fokon állt, mint az avaroké két és fél évszázados történetük során bármikor: a mag keményebb volt és csiraképesebb. Úgy tűnik, eleve magasabról indult a magyar „európaizálódás”. Kellett hozzá az államférfiúi bölcsesség: a szükségszerűség időben való felismerése. Az avaroknál a végső, kétségbeesett kisérlet rosszkor és következetlenül ment végbe: képletesen szólva, az avar Vajk és az avar Koppány küzdelmében mindketten elbuktak, a kereszténység felvételével szemben a pogány hagyományok bizonyultak erősebbnek. A sztyeppéi tradíciókkal való szakítás, az életmód és a politikai rendszer, ideológia, erőszakszervezet európai összhangba hozása a magyaroknál megtörtént, az avaroknál nem. A területi egység igénye, megvalósítása a magyarságnál következetesebb volt: sikerült felülemelkedni a széttagoltságon. Ennek egyik - régészetileg is fogható - jele a római kori örökség (spontán vagy tudatos) vállalása.

75