Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
'll VERSEK MÁTHÉANDREA November Hideg az ősz ráfúj a világra csendesen havaz virág-arcára a tél hull rá a hó de minden hiába foszlik a fátyol november ága elér minden sötét és megnő az árnya megfakul lassan retteg a nyár a fehér. Kék szeme volt Apránként vettek mindent el tőle, mikor fel sem nőtt még gyermek volt sárga levél remegett a fán aztán tél lett fagyos éjjelek ült csak az ágyon látta magát a tavaszt ahogy éled a víz melegében fut vele ő is a fényben az arca is érzi ha nyár lesz akkor jégcsapok és rozsdás levelek sem hullnak. Itt van az ősz a reménytelen és neki két szeme volt csak nélküle nem mosolyoghat járhat-az éjszaki réten mert hideg és nem tépi le róla a ráncokat és nem festi a szél sem zöldre a kései fákat az utcán hát lebegő mosolyával tűnik a földről ő is.
