Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
VERSEK A jó fiú A jó fiú, ha látja apját, mindig leveszi kalapját, és ha apja nincsen ott, nem is hord ő kalapot. Aló Barnaszárnyú üstökét jó mélyen a szélbe ássa. Ásónyele: hosszú nyaka, éles éle: nyihogása.. Fehér foga ki-kivillan. Lehelete fut a réten, megtorpan és szerteillan. Patkó hűl a felhőszélen. Vándornóta El kéne már indulni, mert karom már ingujjnyi. Menni, menni, menni, menni, ingujjamat zsebre tenni. Pár perc után visszavágyni, futni haza otthon látni. Pedig nem vár más, csak ennyi: ingujjamat itt nőjem ki. BALLÓ GERGELY Face Deres a föld, a szél üvölt, elfújva örömöt, gyönyört, tépi a fákat, szívemet - .- átsuhan rajtam s reszketek, belémszáll, tán benn is marad, búsulva, nyögve, mint a rab börtönében, lelkemben, hol magány, bánat - s remény honol! A park néha meg-megremeg... Fagyos szelek üvöltenek... Csillagfüzér Fenn az égen Olyan szépen Látszotok. Ti csillagok - A pillanat Már elragad s - ritka dolog - Boldog vagyok. Nem jár szellő, Nem áll felhő Az éjben fönn, Egy hideg szív Távolba hív, Emléke jön. Felhők ala tt Hajnal hasad, Volt-szeretőm Árnya köszön. Már égre száll A napsugár, Jeges szél kél. Borul az ég, Látlak-e még, Csillagfüzér?
