Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió

VERSEK

TÓTH-NÉNYEICSABA

Szüreti ikonok

Mozdulat hangokra

Gördül a rokka,

roskatag dallam az észrevétlen létben, csak tűnő zaj, árnyék halántékomon, megfeslett darabjai maguk után kiáltanak, végzetük súlytalanságával meghajolnak

[ az őszi fényben,

közben félreszegett fejjel tapsol az Isten.

M. Buber után szabadon

Aranyban piszkos újra a tölgyes alja, kettéhasadt derékkal ácsorog a had, csenevész törzseik utat mutatva

[ az égre ásítanak, aztán elszáradnak süketen és némán, ahogy szárnyaszegett angyalokhoz illik.

Égtelen csendben

Sikolyok. Sikolyok.

Rozsdás fák árnyaiban, lebilincseltek, krizantémokat szaggatnak kérges tekintetű, őszülő asszonyok.

Ti ezerszer áldott szüreti ikonok.

Bordalokon át

Kihűlt nedvek, körötte szőlőszemek,

istenfélőn odafirkáltak,

rémülten csengenek-bonganak

[ ujjaim között.

kényes vadságuk'látszat csupán,

telten s bután csüngenek szakításom után.

...magány vagy pillanat kék vagy ezüst halál még kékre festi őket...

lágyulnak ráncaik, összebújva majd

kéjes fintorgással egymáshoz rohadnak, téves születés, semmi egyéb.

hátul gazos kimértséggel falu a domb felett, azon kémények ülnek hidegen (ordítás végén, Somlyó hegyen) vagy ők sem,

a tájban már mindegy idefenn, idelenn.

Cselekvés

Kénytelen töredék ez,

kecsben pecsételt gyönyör.

végső gyümölcsök fáradtságával lejtők

széleit rongyban fodrozza.

megérve

Bacchus-graffittik felől kénytelen töredék ez.

TIBOR ELEONÓRA: Lepkegyűjtemény (részlet)