Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Liszka József: Néprajzi ismeretterjesztés - a javából
kutatni. Hogy szerzőink ezt mégis megtették, egyéni ambíciójuk, ten- niakarásuk eredménye, s meg kell, hogy mondjuk, ezekkel a kutatásaikkal jóval többet tettek, mint azt tudományos dolgozataikban, ismeretterjesztő' előadásaikban is testet öltő kutatási eredményeik akár csak sejtetnék. Szak- mailag-módszertanilag, barátilag segítették ezen térségek akkoriban kibontakozó magyar néprajzi kutatásait (vö.: Lukács Lászlónak, a kötetben Néprajzi gyűjtóuton a Garam mentén címen szereplő írásával), aminek „kézzelfogható eredménye” a Szlovákiában és Romániában a kilencvenes években megjelent számtalan néprajzi munka. Többek között Lukács László és Lack- ovits Emőke kezenyoma is benne van ezekben - még ha láthatatlanul is! Óhatatlanul szemet szúr a figyelmes szemlélőnek, hogy míg a korábbi évtizedekben a néprajzi könyvek zöme budapesti, „központi" könyvkiadók gondozásában jelent meg (így a „Kis magyar néprajz” című rádiós sorozat előadásainak egy régebbi összeállítása is fővárosi kiadásban látott napvilágot), addig az utóbbi években ezt a szerepkört egyértelműen átvette a „vidék”, ill. az olyan budapesti szakintézmények mint a Néprajzi Múzeum vagy az MTA Néprajzi Kutató Intézet. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum ilyen jellegű tevékenysége mellett (ahol újabban a magyar Néprajzi Társaság folyóirat, az Ethnographia, Lukács László szerkesztésében, egész a nyomdai előkészítéssel bezárólag népi vallásosság sorozatára, hogy a debreceni egyetem néprajzi tanszékének, Újváry Zoltán találékonyságának köszönhető, mindent elsöprő könyváradatáról már ne is beszéljünk! Jól van ez így, hiszen ez, s a budapesti könyvkiadók „érdektelenségét” nem az efféle tudományos szempontok motiválhatták. És az a szóbanforgó kötet szerzőinek (és a hozzájuk hasonló többi „vidéki” kollégának) az aktivitását dicséri, hogy képesek voltak átvenni (pontosabban: fölvenni a leejtett!) stafétabotot, s a nagymúltú magyar néprajzi írásbeliség fonalát nem hagyták megszakadni. Azt hiszem, Selye János úja valahol, hogy nem is az a lényeges, miről, mit mond az író, hanem azok a gondolatok, gondolatsorok, amelyeket - ter- mékenyítőleg - olvasójában elindított. Nos, a szóbanforgó könyvet, amellett, hogy - főleg a nagyközönség számára - számos tárgyi ismeretet nyújt (is- meretteijesztés a javából!), a céhbeli olvasó is haszonnal forgathatja: problémaérzékenysége, gondolatébresztő témaválasztásai további kutatásokra serkenthetnek. Réukomárom - München 699
