Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Páskándi Géza hagyatékából:
Kedves Fricim! Csak tán nem vagy beteg, hogy nem is jelezted, megkaptad soraimat. Én ebben a változásban (hány ál-változást értem meg!) igyekszem az Erdélyből hozott szemmel tájékozódni. S természetesen megmaradni a jó alapnál. Lehet, hogy divatjamúlt leszek, de akkor is... Van amiben nem engedek a 48-ból, sem az 56-ból. Hiszen azért szenvedtem akkor. (Te ne tudnád?) írod-e az emlékirataidat? írd! S majd küldj belőle. Én is fogok. Amit mellékelek, múltkori körlevelemhez adalék. Azoknak, akik nem ismernének. Persze csak, ha időd, kedved engedi. Újfent köszönöm — előre is - segítségedet, fáradozásaidat. A régi barátsággal ölel - Páskándi Géza Budapest, 1990. nov. 22. Ui. Kedves feleségedet szeretettel üdvözlöm. G. 9.12.990. Drága Gézám, A költő lelkű Dávid király egyik zsoltárában hetven évben szabja meg az emberi életkor határát. A hetven után már csak ajándékozott napjaink vannak. Márpedig a közmondás szerint - ajándék lónak nem nézik a fogát. Ugyanis az utóbbi időben oly annyira elhatalmaskodtak szervezetemre a betegségek, hogy még egy levél megírása is problémát képez részemre. Ez az oka annak, hogy nem válaszoltam első levedre. De a másodikra azonnal válaszolt hitvesem, ki átutalt részedre 150 dollárt. Tudniillik, én a sorokat olvasom, de ripacsos kezű, de aranyszívű Olgim a sorok között tud olvasni. A múlt szenvedéseinek nyomai és az utóbbi években átélt Coreszok úgy megviselték idegeimet (magányossság a gyászévben egy 8 szobás villában), hogy már mindenre sírok. Legutóbb akkor sírtam, amikor fiammal kimentünk a temetőbe Pirim sírjához és elmondtuk az örömhírt, hogy Asert fölvették a „Bár-lián” egyetemre, ahol jogot fog tanulni. Régi álma vált valóra, mert nem akarta, hogy fia rabbi legyen. Nekem nagyon fájt, mert én azt akartam, hogy fiam örökölje a názáreti rabbi-széket. Sírt a lelkem, akkor is, amikor a magyar zsidók világszervezete részéről díjat kaptam és amikor a helyi városi tanács megajándékozott a díszpolgársággal. Mindenki ünnepelt, mindenki ott volt, csak az én lányaim és unokáim Amerikában vannak és fiam katonáskodott és hatalmas puskával a hátán őrizte a határt. Vettem neki Tel-Aviv egyik belvárosában egy lakást, az autómat is neki adtam és minden pénteken hazajön szombatra. Ezzel kapcsolatban elmondok egy mesét. Van egy sógorom, egy lángész úgy zsidó mint világi tudományokban és hozzá egy dúsgazdag ember is. Van hat gyermeke, köztük három egyetemet végzett kapitány, négy autója és egy 12 szobás villája Bné-Berákban. Nővérének (Pirinek) temetése után így szólt fiamhoz: Ide figyelj, Aser, nekem van egy nagy lakásom tele minden 662
