Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Páskándi Géza hagyatékából:
bija voltam, menyasszonyom Temesváron lakott, telefonja nem volt. Nem volt szabad meglátogatnom, csak kivételes esetben, akkor is szemfüles kísérő jelenlétében, tehát coreszból kezdtem írni. Főleg azt kellett hazudnom madárnyelven, hogy szeretem... Egyszer hiába törtem a fejem, hogy valami új, szép gondolatot írjak a szerelemről - nem ment. Hiába vakartam a fejem és rágtam a ceruzát. Ekkor megb. édesapám, ki örök életében a hatalmas Talmud fóliánsokban búvárkodott, megszakította a tanulást és ezen szavakkal fordult hozzám: Fiam, kár a fáradságért, mert elmondom hogyan jártam én. A hírneves pozsonyi Jesiva növendéke voltam, amikor jegybe léptem a szerencsi zsidó pap lányával. Minden héten jött levél és ment levél. Anyád Petőfi nyelvén írta leveleit én meg Schiller nyelvén válaszoltam. Kölcsönösen nem értettük meg egymást. De én szívemet-lelkemet öntöttem azokba a gót betűkkel írt rózsaszín levelekbe és minden levelem egy költemény volt. Mindössze 5 év telt el és a tiszaluci zsidó hitközség papja voltam. Egy hajnali ima után hazajövet, benézek a petróleumlámpa által világított paplakomba. Mit látok: amint három éves fiam elvégezte a nagydolgot és anyád hamarjában, mivel hogy más papír nem volt kéznél, az én rózsaszín szerelmes levelemmel törölte meg bátyádnak fenekét... Ezért mondom - fejezte be apám szavait, hogy kár a benzinért, mert a te leveleid is erre a sorsra fognak jutni... Életem folyamán sokszor emlékeztem vissza megb. édesapám elgondolkoztató szavaira, különösen akkor, amikor Dávid zsoltáros énekeit és a Kabbalát tanultam, mely szerint nemcsak minden élőlény és növény, de minden anyag is folyton áldja az Urat, mert mindennek van egy óhaja, egy ideálja, egy imája arról, hogyan fejezze be földi pályafutását. Például a vas azért imádkozik, hogy bútordarab készüljön belőle, nem pedig bilincs vagy börtönrács. A deszka azért imádkozik, hogy belőle bölcső legyen és nem koporsó. A virágok, a rózsák arra kérik az Istent, hogy egy boldog menyasszony trónusát díszítsék, nem pedig egy gyászkocsit. A papír és a nyomdafesték azért imádkoznak, hogy ne szemétdombra kerülő napilap vagy folyóirat legyen belőlük, hanem örök életű és örök értékű könyvek... Ezek szerint nem létezhet egy ideálisabb vég egy szerelmes levélnek. Mivelhogy a gyermek - a szerelem gyümölcse; megérett gyümölcs - hullhat a levél... Remélni akarom, hogy jól vagy és jól vagytok. Sajnos nincsen közvetlen tudomásom szerepléseidről és sikereidről. De időről időre elérkezik egy-egy hír, melyben felvillan tündöklő csillagod fénye. Magamról annyit, hogy hála az Égnek még létezem - és még vonszolom magam a sok év terhe alatt. Nemrég ünnepeltem a 66-ik születésnapomat. Ez a legveszélyesebb életkor, mert fentről 99-nek látják és azt mondják: elég volt... De még húzom az igát. Néha ellátogatok a templomba, még esketek, temetek, térítek és minden héten benézek, a rituális felügyeletem alatt álló csokoládégyárba. Nem panaszkodom, mert apró örömeim is vannak az életben, azzal a különbséggel, hogy valamikor kirándulásokat, kiállításokat és kongresszusokat élveztem. Manapság akkor vagyok boldog, ha nem szalad fel a vérnyomásom és tudok rendesen pipilni... Jeruzsálemi lányomnál van három édes unokám. Egyszer megkérdeztem a középsőt, ki óvodába jár: mondd, a te barátnőid tudják, hogy a ki a te nagyapád? - Persze, hogy tudják, felelte a 4 éves gyerek, mind tisztelnek és 650
