Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Páskándi Géza hagyatékából:
futásod, mint a nagy Puskin... Már feladtam minden reményt. De pár héttel ezelőtt, amikor a Kolozsvári Magyar Színház volt igazgatója közölte velem, hogy életben vagy és méghozzá Budapesten, ahol nagy fiú lettél, úgy megörvendtem, mint Jákob ősapánk, amidőn József fiáról kapott élet-hírt. Könyörgöm írjál azonnal magadról, családodról (ha van) és műveidről, ha boldoggá akarsz tenni egy bánatos lelkű volt baj társat. Magamról mit is írhatok. Még mindig pásztorkodom. Nyájamhoz főleg jiddisül beszélek, a szentírás nyelvén prédikálok és... magyarul gondolkodom. Ez úgy van, mint ahogy megb. édesanyám, a néhai szerencsi papnak a leánya, szokta mondani: a Zemplén megyei paraszt ember úgy tudja, hogy a Világ Teremtőjének az anyanyelve - a magyar... Ismétlem a tíz évvel ezelőtt tett meghívást: gyere látogassál meg. Megígérem, hogy nagyrabecsült vendégem leszel, Kunyhóm fele tiéd lesz és a napi mamaligát* is meg fogom veled osztani. Most nem régen ültük meg újévünk ünnepét. Mi józanul lépjük át az új esztendő küszöbét és mégis igaz optimizmussal. Mert mi nem akkor ünnepeljük szilveszterünket, amikor a természet megdermedt teste le van takarva a halál fehér leplével, hanem az életet hozó esős évszak kezdetén, amikor a langyos eső és meleg napsugár életre kelti a nyári hónapokon leperzselt földeket. Amikor tavaszi virágerdő borítja a réteket és a fagyos Európából ide menekült madarak seregei csicsergik az élet hallelújáját. Mert ugyan a madarak ott látják meg a napvilágot, ott építik fészkeiket, ott éneklik a szerelem dalait, de ide jönnek nászúira... Tehát gyere te is, míg tudsz dalolni és szárnyalni... és míg baráti szeretettel vár öreged Müllet Frici [1976?] Bp., 84. június 8. Fricikém, Rabbinus Principalis! Ez is szent bor. Piriké ugyanis nem volt hajlandó megmondani, mit vehetnék neked. így hát ezt küldöm. Jelképesen! Ölel: Géza (Páskán di) * kukoricakása 645
