Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Zombor Béla: 1937-1997; Thomas Merton emlékének; Boldog itt... (versek)
ZOMBOR BÉLA 1937 - 1997 Azt mondod hercegovina-illatú szavaiddal: „Csak semmi sokszorosított érzelgősség! Csak semmi gyásszal endlizett zsebkendőbe ványasztott károgás...”- Legyen neked, Te hatvan éve az Alföld porát hizlaló - Apám. De azért - engedd meg! - valamit ki kell mondanom: Torokszorító volt az a pávarikácsolástól hangos 59 tavasz, s az elégnél is több az a bitókat gyökereztető 59 nyár, sok volt az a töményített ködökkel körülfalazó 59 ősz, és mindennél több ez a kék-vörös csuklyában fegyőrködő 60. tél - Nélküled! Nem kérdem, kinek a jobb?- Én a Te ikred vagyok. Ha nem tudnád (hisz az angyalok nem beszélnek): fogyasztó-fagyasztóké még mindig ez a világ, meg ez a föltrancsírozni óhajtott Föld!- Lám, megérkeztek a hentesi és hibemálási szakemberek. Cápa-hosszúságú limuzinjuk, ki tudja hány ház előtt vár? Lesik, hogy melyik odúban hül ki egy-egy ember ereiben a vér - mert sem korcskutyájukban, sem csípás macskájukban már nincs elég meleg. Ó, mi sem könnyebb, mint bepötyögni az INTERNET-be: ,Azokkal már nincs több gondunk!” Aztán pázsitot legyinteni a golfütővel, s a labda száll, akár a röggé kényszerített lélek! S az Isten tudja tán, hogy melyik lyukba vánszorog?- Nekik mindegy, mert jegelt „Fehér Asszonyban” hűsölhet sakál-nyelvüket enyhítendőn a torok. Hát így. S nem húzom tovább. Még csak annyit, hogy hatvan évvel ezelőtt, (egymás szemében!) mintha láttuk volna EZT a ránk vigyorintó, füstarannyal álcázott MINDENT-SZABAD-JŐVŐT Te céloztál, Apám! és találtál. 606
