Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Hizsnyai Zoltán: Ezredvégi fohász (vers)
HIZSNYAI ZOLTÁN Ezredvégi fohász Fejünket mielőtt párnára hajtanánk, míg rőt párába hanyatlik a nap, teljes bizalommal, akárha hajdanán - hisz az elme mind gyakrabban kihagy -, fordulunk feléd: mi Atyánk ki vagy, s mivé ürül vajon lelkünk, e teli zsák, lepkeszárnyra kapva ha egedbe rebben, s mily elégtétellel kalkulálhat Izsák, ha majd elfoglalja helyét az mennyekben? Hiába várjuk, nincs felelet, és - lám-lám - mégis elvárod: szenteltessék meg a te neved,', s már hinted is ránk a kenetet, a halál torkát kitátod: jöjjön el az te országod, hol boldog szellem-polgárok vakító fényben lézengnek, s zengnek a kardalok. Légyen meg a te akaratod. Szégyennek ellenáll: a hit - lándzsának a vért -, fusson a kecske, ujjúnkból a vért pumpálja fel a húsba tört tövis, mint az mennyben, úgy itt ez földön is, csak az mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, tömd meg beleinket, desszertnek malaszttal púpozd meg a tálunk, és bocsássad meg az mi vétkeinket, s bocsásd ránk kegyeid, a Gonosz már ránk unt, miképpen - jobb híján - mi is megbocsátunk azoknak, az kik mi értünk vért vesztenek, mert ellenünk éppen ezzel vétkeztenek leborulunk hát késért esdve és ne vigy minket az késértetbe: De szabadíts meg minket eme poszttól, s vedd vissza jussod végre az gonosztól, hisz öröktől nálad van a talon, mert tiéd az ország, az hatalom, legbelsejével minden téged érint, 582
