Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak

volt formálva Te voltál és te vagy örök Isten és Te megmaradsz minden időkben ... a rés tágul, belátni, félhomály, a szószéken Mózes nagy tiszteletű, alatta nagyon mélyen, nagyon hideg kőpadló, hittanvizsga, kisgyerek lábán lecsúszott zokni, szemében ijedt könnycsepp, ..hát, halljuk a világteremtést!” - a világteremtés — a világteremtés — „no csak bátran, megtanultad te azt, emlékezz csak vissza!” - nem nem emlékszik a világteremtésre, szívszorítóan kicsiny az a lány, voltam én valóban hatéves, és voltak egyáltalában éveim? — „no, ülj csak szépen helyre, a padba —”

574