Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - P. Szabó Ernő: Ősformák üvegből és mézeskalácsból
van, hanem füstszínű is, amely persze nem transzparens. Itt a sötét tömbből kifelé törő' formák ragadhatóak meg. A kilencvenes évek fordulóján egy váltás után a fekete üveget kezdtem bronzzal párosítani. Részt vettem - egy hat méteres tömbből és két méter magas figurából álló mű vázlatával - a 301-es parcella emlékműpályázatán - ez volt az első' ilyen próbálkozásom az úgynevezett köztéri szobrászat területén. Mint tudja, természetesen nem én nyertem, hamarosan fölállították Jovánovics György plasztikáját, ez azonban engem nem csüggesztett el. Viszont mikor a Forradalom lángja pályázatot kiírták, elsősorban a 301-es pályázaton sikeresen szerepeiteket hívták meg, rajtam kívül Szöllősy Enikőt, Berhidi Máriát és Gáti Gábort.- Közben azonban Ön egy másik pályázaton is bizonyította, hogy az 1989-es vállalkozás nem egyszerű kirándulás volt.- 1995-ben Székesfehérvárott írtak ki pályázatot a második világháború áldozatainak emlékére hét meghívott művész - a többi között Bencsik István, Friedrich Ferenc, Palotás József - részvételével. Hét méter átmérőjű homorú formával pályáztam, nyertem is, csak éppen két nehézség adódott: a tér alatti régészeti maradványok feltárása miatt a kivitelezésre csupán egy hónap maradt, másrészt környezeti, történeti szempontok miatt be kellett építeni a műbe egy kétszáz éves harangot... Halottak napján azonban végülis fólavatták az emlékművet, csodálatos ökumenikus fólszenteléssel.- Mintha az itteni nehézségek csak azért lettek volna, hogy megedzzék a budapestiek előtt, hiszen a tervbeadástól a fölavatásig ott is alig két hónap telt el. Azután alig két héttel az Örökláng oszlop fölavatása után újabb nagy elismerés érte: értesítést kapott Tokióból, hogy - immár másodszor - megkapta a Suntory Művészeti Múzeum rangos díját. Hogyan alakultak ki japán kapcsolatai?- Ennek is a nyolcvanas évek végére visszanyúló előzményei vannak. Akkor, 1988-ban osztották ki először ezt a díjat, minden meghivottól öt olyan szobor beküldését várták, amelyek még nem szerepeltek nyilvánosság előtt, és a művész tulajdonában vannak. Engem 1990-ben hívtak meg először, ugyanakkor, amikor párhuzamosan meghívtak a japán kulturális őszre, s mindjárt megkaptam a dijat is. A hárommillió jennel járó Suntory-díj átadására a rendezők vendégeként utazhattam ki, megvásárolták az öt szobrot. Akkor, a díjnak köszönhetően vágtunk bele abba az építkezésbe, amelyet, nem kis erőfeszítéssel éppen mostanában fejezünk be, s amely munka-körülményeinket a mostaninál egy kicsit jobbá teszi. Közben Japánban is láthatóan nehezebbek lettek a viszonyok, hiszen a díj most magába foglalja a mű megvásárlását is (így tulajdonképpen kevesebb, mint magának a műnek az értéke), nem utaztattak ki a díjátadásra, s színesből fekete-fehér lett a katalógus is. Igaz, így is szép, ahogyan a díj is nagy elismerést jelent.- A Japán kapcsolatnak” köszönhetően francia földön is szép sikert ért el, a meglehetősen titokzatosan hangzó International d’Art Contemporain, Chateau Beychevelle, Grand Prize formájában...- A Suntory Múzeum mögött álló italgyártó világcég kapcsolatba került egy hasonló profilú francia vállalkozással, s megvették a Bordeaux melletti kastélyt, amelyet nem történeti berendezéssel, hanem kortárs művészek munkáival kívántak tovább gazdagítani. Különböző nemzetiségű és művészeti ágakban tevékenykedő alkotókat hívtak meg, hogy a mértékletesség, 529
