Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - P. Szabó Ernő: Ősformák üvegből és mézeskalácsból
tőlem is, férjemtől, Bohus Zoltántól is kértek anyagot, majd mégsem hivtak meg bennünket, s másokat sem Magyarországról. Azt is lehetne mondani, nem volt a zsűriben olyan műtörténész, aki mellénk állt volna, mert hiszen a magyar üvegművészet nem szűkölködik értékekben, van egy feltörekvő nemzedék, Bruczkó Györgytől kezdve Lukácsi Lászlón, Sigmond Gézán át Gonzálesz Gáborig, többnyire Zoltán tanítványai. Persze utat kell tömi, a nyolcvanas években gyakorlatilag állami támogatás nélkül bontakozott ki az új magyar üvegművészet.- Mégis sikerült valahogy belekerülniük a nemzetközi vérkeringésbe - éppen ezért volt fájó most a mellőzés.- Egyetlen segítség az Artex volt, amely a szükséges vámengedélyeket elintézte. Minden legális volt természetesen, de állami támogatás nélkül. Saját gépkocsival szállítottuk az anyagot, ahogyan szegény apám szemészprofesszorként is saját pénzéből járt kongresszusokra. De az akkori erőfeszítések most kamatoznak - a külföldi kapcsolatok nélkül felkopna az állunk. Velencében például némi kárpótlást az a kis tárlat jelentett, amelyet egy valóban kicsi galériában Maria Skauske svájci galériás rendezett műveinkből, aki azután Zürichbe is átvitte az anyagot. Magyarországon csak mostanában kezdenek jobban figyelni az üvegre. A meghiúsult velencei részvételt támogatta volna például a kultuszminisztérium - végül az Iparművészeti Múzeumban rendeztünk Buczkó Györggyel hármasban egy „kompenzációs” kiállítást, készítettünk egy kis katalógust, amit azután Velencébe is kivittünk. Oda nagyon sok gyűjtő jött például Amerikából - s egy részük vállalta azután a további utat Budapestig is.- Nyilvánvalóan nem minőségi szempontok miatt maradtak ki műveik Velencében, hanem mert ott az Ónok hideg megmunkáláson alapuló technológiájával szemben a hutából forrón kikerülve alakított anyag volt a főszereplő. Mi az, ami Önt a kész, tömbbé ragasztás nyomán összeálló üveglapok megmunkálásához vezette?- Többször is megéltem az anyaság élményét, a rajta keresztül fölbukkanó problémákat. Az emberi élet — döbbentem rá — zárvány már az anyaméhen belül is. Növekszik, burok veszi körül, amely azután lebomlik. Ezt a kérdéskört igazán csak az üveg segítségével lehet körüljárni, így a nyolcvanas évektől kezdve meg is ragadtam itt, csak a nézőpont változik. Hogy hogyan vezettek idáig korábbi műveim, azt Frank János foglalta össze a legmeggyőzőbben 1992-ben a rólam szóló könyvben. Vaskorszaknak nevezi azokat az éveket, amelyek ötvösdiplomám 1973-as megszerzése után következtek, majd jégkorszaknak azt az időszakot, amelyben kontrasztként együtt jelentkezett az üveg és a fény, a konstruktív és az organikus forma. Ennek az időszaknak mintegy összefoglalását adta a Dorottya utcában rendezett Gyorsuló tér című tárlatom, ahol egyetlen installáció részévé vált a fa, a matt fémfelület, a polírozott acél és az üveg. A zárványok a nyolcvanas évektől egyre fontosabbak a számomra, állandó technikaként a homokfúvást alkalmazom, hogy az abszolút sima, polírozott és az erodált felületek kontrasztját elérjem.- Ez a kontraszt jelentkezik az Örökláng oszlopnál is, bár ott a különböző minőségű gránitfelületek hatása szembesül. Milyen szemléleti - és milyen köztéri szobrászati - előzmények után született meg ez a plasztikai- Valamikor a nyolcvanas évek végén rájöttem, hogy nemcsak zöld üveg 528
