Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Jánosy István: Nagy Elemér
arca csak ritkán tisztult fel, gyomrával, beleivel betegeskedett. Ebben a korban az ember szadista bestiává változott és minden vadállatot felülmúlt a kegyetlenségben. És a kamasznak mindezt át kellett élnie. így annál inkább ragaszkodott korábbi szép élményeihez, kötődött a finn ébredés napfényes emlékeihez. Ezután is szorgalmasan járt bibliai-órákra, amelyeken a hagyományos korálok mellett sokat énekelte a finn hitbuzgalmi énekeket. így egészen természetes, hogy a Műegyetemen is érdekló'déssel tanulmányozta a finn, illetve skandináv építészetet. Az építész A Műegyetemen - tanulmányai befejezése után - 11 évig oktatott. 1951-1957 között az Építészettörténeti Tanszéken volt tanársegéd, majd adjunktusként a Lakóépülettervezési Tanszéken, továbbá a Rajz- és Formaismereti Tanszéken oktatott. Egyidejűleg az Iparművészeti Főiskolán mint meghívott eló'adó tanított az 959-963. években A XX. század építészete címen. Nagyobb kötetei mellett vagy 60 hosszabb-rövidebb tanulmányt írt az építészetet érintő különböző témákról. Nagyobb tanulmánya, melyben oktatási tevékenysége során kiérlelt gondolatait foglalta össze: JAai építészeti irányzatok és a magyar realitások.” Ebben a következőket írja: „Az első világháború befejeztével rátört Európára a technika diktátorikus uralma.” Ez persze a körülményekből adódott. Európa nagyrészt lerombolva, menekülők özöne, ugyanakkor a technika nagy nimbusza az egekig szállott. Mit lehetett tenni a technika segítségével? Minél gyorsabban építeni. ,A tárgyilagos funkcionalista építészetet a széles tömegeknek szánták. Új technikai és technológiai eljárásokat dolgoztak ki, felhasználva a vasbetont, acélt és a különböző építési anyagokat... Arra azonban nem figyeltek, hogy ez a viszonylagos tárgyilagosság vagy inkább jelentés nélkül építészeti milieu hogyan hat a benne élőkre, érzelmeikre, s ezáltal életérzéseikre... Azon vettük észre magunkat, hogy az építész már csak kiszolgálója a technikának és technológiának. Elvesztette aíkotói helyzetét és főképpen az uralmát a mű fölött... Érzelmileg nem tudott kapcsolatot találni az emberekkel, a társadalommal.” (A finn építészet alternatívája Nagy Elemér: Mai finn építészet című könyve alapján.) (Műszaki Könyvkiadó, Bp, 1976.) Tehát egyes tehetséges finn építészek, ha avantgárdok akartak is lenni, mégsem tudtak egyértelműen azok lenni. Próbáljuk kitapogatni, miben különböztek az ortodox avantgárdtól? De kik is a finnek? Hogyan élnek? Milyen a nemzeti karakterük? Nagy Elemér ezt írja róluk: ,A finn életforma eltér az általános Európaitól. A finnek életrendjét a szétszórtság alakította ki. Az élet központja a családi hajlék, vagy bővebb formában a tanya. A lakóházon belül pedig a nagy lakókonyha... a népes család állandó tartózkodás-helye. Találkozási lehetőségek pedig főleg a munka, az egyházi szertartások és néhány ünnep. Adva van az időjárás: a hideg, hosszú tél... Ezzel ellentétben az élet fenntartása és a munka az embert a szabad természethez köti, amely különösen intenzíven érinti szépségével a finneket. A családi körbe, a házba visszahúzódás a városi társadalomban is általános maradt... A finn ember mindig maga igyekszik megoldani feladatait; kötelességtudata, felelősség-vállalása igen magas fokú... A közös munkát is 515
