Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Jánosy István: Nagy Elemér

veszem: Sztehlo Gábor élete és szolgálata. Országos Evangélikus Múzeum kiadása. Bp. 1994.).

Első ilyen stipendiáns Toivo Laitinen, aki történetesen Sztehlo Gáborral lakott egy szobában a Teológus Otthonban és mikor aztán Sztehlo Gábor egy éves ösztöndíjjal az 1931-32 tanévre Finnországba érkezett, ez a barátság tovább szövődött. Aztán következett Dedinszky Gyula, utána Zászkaliczky Pál és így tovább. De nem csak teológuspk, hanem professzorok is elidőztek Finnországban és megtanultak finnül. így Deák János, báró Podmaniczky Pál, Veöreös Imre, továbbá püspökök is, így a csodálatos hitszónak Thuróczy Zoltán és Szabó József és természetesen parochusok is, mint Csepregy Béla és Koren Emil. Aztán a hazatértek részéről buzgón folyt az evangelizáció, és soha eddig nem tapasztalt lelkesedést váltott ki. De ne feledkezzünk meg a református evangelizátorokról sem: Karácsony Sándorról és Varga Domokosról sem.

Mikor aztán kitört a finn-szovjet háború és a finnek léte-nemléte forgott kockán, egész Magyarország szinte rajongásig szurkolt a finneknek, a kis Dávidnak az óriási Góliát ellenében. Megszólalt Kodolányi János és Németh László is. Sorra alakultak a népfőiskolák és természetesen elsőnek az evangélikusoké. A felépítés fő érdeme Sztehlo Gáboré, aki boszorkányos ügyességgel szerzett szponzorokat az építkezéshez.

Felfigyeltek Szthelo kezdeményezésére a népi mozgalom tagjai is, hiszen végső célkitűzésük azonos volt: a társadalmi egyenlőség megvalósítása és parasztnak, munkásnak a tisztességes életszínvonal és a szabad művelődés biztosítása. Sztehlo meghívására időről időre előadásokat tartottak náluk a népi írók, mint Boldizsár Iván, Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Kodolányi János, Móricz Zsigmond, Szabó Pál, Veres Péter.

1944 márciusában bekövetkezett a német megszállás. És ahol a németek megjelentek, deportálták a zsidókat és gázkamrákban megölték őket. Ez várt a magyar zsidóságra is. Koren Emil írja: „Raffay Sándor püspök hivatta Sztehlo Gábort és azt mondta neki: Valamit tenni kéne a keresztény vallású zsidó származású gyermekekért. Sokan vannak, sem otthonuk, sem gondozójuk. Össze kellene gyűjteni őket, s valamilyen menedéket teremteni számukra. Kinevezlek a Jó Pásztorhoz Egyházunk képviseletét lásd el és mentsd a gyerekeket.”.

Koréi Emil írja: „Úgy indult megbízatása erről, hogy a ’konvertitáknak’, vagy a megkeresztelt zsidóknak próbáljon segíteni. A szükségben levők köre egyre bővült. Már nem nézte, hogy megkeresztelte vagy sem. Úgy érezte, mindenütt segítenie kell, ahol üldözöttek, veszélyben levők fordulnak hozzá.”

Ezek pedig egyre többen lettek, végül már 32 különböző otthonban kényszerült elhelyezni a gyermekeket.

De egyáltalán hogy lehet ennyi éhes szájat kielégíteni? Hogy lehetett célba juttatni ennyi élelmet állandó halálveszélyben?

Sztehlo Gábor bátorsága és leleményessége nem ismert határt. Az otthonok svájci vagy svéd követségi védelem alá kerültek, továbbá a Nemzetközi Vöröskereszt raktáraiból étkeztek, amíg a készlet tartott.

SUMMA SUMMARUM: ,A voltaképpeni kerek egy esztendő alatt mentő munkáját 1600 gyermek és 400 felnőtt élte át összesen 32 otthonban. És megmenekültek.” Ha volt valaha is isteni csoda, hát ez az volt!

511