Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Jánosy István: Nagy Elemér

JÁNOSY ISTVÁN Nagy Elemér Nagy Elemér egyike a legműveltebb építészeinknek. Sejteti ezt megjelent monográfiáinak sorozata is: Le Corbusier (1969 és 1985) a svéd E. G. Asplund (1974), a Mai finn építészet (1976) Dánia építészete (1977), és a halála után megjelent Az. építő Kós Károly. Egyaránt működött mint műegyetemi asz- szisztens, a fiatalabb generáció nevelője, építészeti folyóirat fűszerkesztője, tervező építész, grafikus és rendkívül színvonalas író. Melyik arculatát emeljem ki? Gondolom, azt, ami életével a legjobban összeszövődött. És ez a finn kapcsolat. Hazánkban a sajátos finn szellemiség egyik legelmélyültebb ismerője volt. Hiszen felesége révén exisztenciálisan is azonosult a finnekkel. Hol kezdjem? A finn-magyar testvériség ápolása századunk elején kul­minált. Valóban csodálatos megmerítkezés volt a két nép sajátos értékeinek felfedezésében. Ezt a nagyszerű kalandot ábrázolta Nagy Elemér a halála után megjelent fő művében, Az építő Kós Károly-ban. Már csak azért is megérdemi e könyv a kiemelt foglalkozást, mert mint irodalmi mű is rendkívül magas színvonalú, és vallomásai révén szinte Nagy Elemér szellemi végren­deletének is tekinthető. Az angol inspiráció A John Ruskin és William Morris szellemi mozgalmával szokták együtt em­legetni a fiatal Kós Károlyt és a gödöllői művészeket. Hogyan is állunk ezzel? A múlt század elején a kapitalizmus-gerjesztette ipari-technikai foradalom eddig sohasem tapasztalt hevességgel robbant ki, lerombolva a hagyományos angol falusi életformát, kilátástalan nyomorba taszítva óriási tömegeket, 18 órás munkaidőben dolgoztatva gyermekeket. Tudományos igénnyel Marx Károly elemezte e folyamatot, de nem volt kevésbbé fontos az írók, művészek tiltakozása sem. Az angol lélek a maga éber igazságérzetével, szociális érzékenységével eleve fölháborodott az embertelen rablókapitalizmus irgalmatlanságán, és egyes írók művész ábrázolata (pl. Dickens) szinte hatá­sosabban ébersztette az angol közvélemény lelkiismeretét mint holmi politikai manifesztumok. Egyes művészek felismerték, hogy a hagyományos falusi élet roppant morális és esztétikai érték, amit föltétlenül meg kell őrizni, földol­gozni sőt kiindulásul venni és tisztultabb, őszintébb forradalmi, modern művészet számára. A század elején ez az idea egymástól függetlenül szinte egyszerre robbant ki a legkülönbözőbb oldalakról, például Bartók és Kodály mozgalmában, mely még szinte az utolsó pillanatban gyűjtötte össze ősi, ere­507

Next

/
Thumbnails
Contents