Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő I.
imádságban, attól félt, ez a szlogen sok emberben azt a hamis biztonságérzetet keltené, hogy ez a nyomtatott frázis képes megvédeni őket a nukleáris támadástól. Ellenezte, hogy imádságra való felszólítást bélyegeztek a levelekre, miközben dollármilliókat költöttek atom-tengeralattjárókra, termonukleáris fegyverekre és ballisztikus rakétákra, mert ezt álszenteskedésnek és Isten kigyúnyolásának tartotta. Elismerte a védekezés szükségességét, mint ahogy indokoltnak látta azt is, hogy egy beteg imádkozzon jó egészségért és gyógyszert vegyen be, de ostobaságnak tartotta Amerikától, hogy a békéért imádkozzon és billiókat költsön fegyverekre, amelyek elpusztítanák az országot, ahogy ostobaság lenne egy beteg részérói is jó egészségért imádkozni, és aztán mérget inni. O maga is gyakran imádkozott békéért, megbékülést kérve Istentói az oroszoknak, kínaiaknak, amerikaiaknak és önmagának is. Azért imádkozott, hogy a hidegháború szembenálló felei térjenek józan eszükre, és a világ problémáinak közös megoldásán munkálkodjanak a globális öngyilkosságra való készüló'dés helyett. Védelemért imádkozott mind a vörösök, mind az amerikaiak könnyelműségével és elvakultságával szemben, és ugyan elismerte, a békéért imádkozni elavultnak és szentimentálisnak hangzik, a tudományos, politikai és szociológiai válaszokat még kevésbé kielégítőnek találta. Mélyen hitt az ima erejében, de úgy érezte, a teljes doktrína újraértelmezésére van szükség, hogy az a modern korban is valóban érvényes maradhasson. Érvényesnek látta a hagyományos keresztény üzenetet, annak minden doktrínájával együtt, amelyek megadják a keretet, amelyben a keresztény kialakíthatja saját viszonyát a nukleáris dilemmához, viszont az üzenet újraértelmezésére vágyott és annak mai nyelven való megfogalmazására. Hangsúlyozta azt is, hogy az üzenetet meg is kell valósítani, nemcsak hirdetni; a keresztényeknek manifesztálniuk kell az evangéliumi igazságokat a társadalom életében, követniük kell Jézust saját politikai elkötelezettségeikben, bűnbánatukban és imáikban. Tevékeny társadalmi szereplésre szólította fel a keresztényeket - szemben a kizárólagosan a szavazófülke elfüggönyözött biztonságára szorítkozó politikai aktivitással -, hogy így segítsék áthidalni a belsó' szándékok és a külsó' tettek közti szakadékot. Azt javasolta, a keresztények kerüljék a nacionalizmust. Úgy látta, hogy amennyiben a nacionalizmus nemzetállamot teremt, mint az állampolgári hűség legfelsőbb politikai objektumát, tagadva a magasabb rend és az isteni igazság elvét, akkor ez a világ leginkább retrográd mozgalma. Megkülönböztette a nemzeti létet és a nacionalista politikát: az előbbi a társadalmi csoportokat jellemző' értékek kombinációja, amely képessé teszi az egyes csoportokat, hogy gyümölcsözőén hozzájáruljanak a nemzet egész közösségéhez; az utóbbi ilyen cselekvéseket takar, amelyek pervertálják az igazi nemzeti értékeket, mert önző' és destruktív versengést teremtenek a nemzetek között. Abban a meggyó'zó'désben, hogy a háború mindig kontrollálhatatlan, amíg a nemzeti politikák hatályban vannak, a nacionalizmusért Amerika vietnámi szereplését tette feleló'ssé. Az amerikaiak, akik az országukat a világegyetem központjának látják, önmaguk szabnak feltételeket, saját akaratukat pedig rákényszerítik az összes gyengébb népre, szétrombolva a tartós béke lehetőségeit. 501
