Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő I.

démonjainak. Az egyház hallgatott, mert vezetői féltek felállni és vezetni az embereket, féltek kiállni az igazság és a jog mellett.

Arra szólította az egyházi vezetőket, hogy foglaljanak állást a nukleáris háborúval szemben, és így inspirálják a laikus világot a csatlakozásra. A második világháború alatt egy francia pap, Ignace Lepp, szinte minden segítség nélkül képviselte a klérus ellenzékiségét a nácik által megszállt Franciaországban, mintegy egyszemélyes keresztes hadjáratot vívott a betolakodókkal szemben. Lepp atya teóriája szerint a francia klérus nagyrészt alávetette magát a náci ellenőrzésnek, mert a szemináriumi tanulmányaik nem készítették fel őket a valóságra, csak a teológiai problémákkal való szem- besülére, de nem érintettek társadalmi kérdéseket, így igaz keresztényként kudarcot vallottak nemzetük legnagyobb krízisének pillanatában. Egyetértett Lepp atyával, aki kárhoztatta az olyan teológiát, amely nem foglalkozik társadalmi kérdésekkel; a legújabb korban azt tartotta a vallás és a társadalom legsúlyosabb fenyegetőjének, hogy a keresztény vezetők vonakodtak protestálni a társadalmi igazságtalanság és a háború ellen. Arra is felhívta a klérus figyelmét, hogy elsődleges dolga nem az embert, hanem Istent szolgálni.

Közvetlenül a II. Vatikáni Zsinat záróülését megelőzően nyílt levélben fordult az amerikai katolikus hierarchiához, amelyben a zsinati témákat vette számba. Azt mondta, a zsinatnak elsődleges feladata volt, hogy a szeretet és a remény evangéliumát hirdesse a mai ember számára saját anyanyelvén, az üzenet torzítása nélkül. Mivel ez az üzenet nem korlátozódik egyetlen kultúrára vagy történelmi korra, a zsinatnak le kellene hántania róla a középkor barokk nyelvezetét, de anélkül, hogy túl közeli vagy szoros kapcsolatba hozná azt a jelen zavaros, technokrata társadalmával; lehetővé kell tennie, hogy az örök igazságok a jelen kor aktuális problémáihoz szólhassanak. Hangúlyozta, hogy lévén a legnagyobb világprobléma a nukleáris háborús fenyegetettség, a zsinatnak a szeretet és a béke örök igazsága fényében kellene e problémát kezelni, és a nukleáris háborút immorálisnak ítélnie. A zsinat pozitív eredményeit semmissé teheti Merton érvelése szerint, ha nem ítélik el a modern fegyverek használatát és a totális nukleáris háborút, mint a lehetséges megoldások egyikét. Hitte, hogy a szegény embereknek a militaristákkal és a hatalomittas politikusokkal szemben az egész világon az egyház jelenti az utolsó reményt. Az egyház nem kockáztathatja meg, hogy még nagyobb kétségbeesésbe taszítja az embereket a társadalomban levő gonoszság igazolásával. Úgy összegzi gondolatait, hogy a püspököknek és a zsinatnak egyértelműen tanúságot kell tenniük az egyháznak a szeretet hatalmába vetett hitéről, hogy megmentsék és átformálják az egyént és az egész társadalmat. Hisszük-e vagy nem, hogy a szeretetnek megvan ez a hatalma? Na igen, mit érünk el üres kompromisszumokkal, hogy az emberek jövőjét érintő kérdésekben az utolsó szó ne az Evangéliumé, hanem a politikusoké legyen? A zsinat, miközben több állásfoglalást is tett a háborúval kapcsolatban, nem elégítette ki Merton várakozásait és reményeit.

Folyamatosan kárhoztatta a klérust, amiért az - Isten világ iránti szeretete revelációjának birtokában - nem emelt szót a nukleáris háború ellen. Figyelmeztetett, hogy az egyház alapvető feladatában vall kudarcot, ha nem próbálja megmenteni az emberiséget a nukleáris háborútól és nem foglal

496