Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő I.
tértek át, vagy a fegyverekkel való leszámolást követelték, hogy véget vessenek a bizonytalanságnak és a félelemnek. Merton szerint a hatalmas pusztító erők jelenléte, a világ vezetőinek erkölcsi paralízise és a tömegek összezavarodottsága és passzivitása a vasfüggöny mindkét oldalán az emberi történelem legnagyobb krízisét teremtette meg. Úgy érezte, a hidegháború olyan légkört hozott létre, amelyben a nagyhatalmak könnyen nemzeti ön- gyilkosságot követhetnek el. A hidegháborút Amerika és Oroszország gazdasági és lelki szükségletei semmibevételének tulajdonította. Amerika, amint a gazdaságilag fejletlenebb népek valaha a szabadság, az igazságosság és a béke védőjének tekintettek, benne a jövó' reményét látták, mostanra hatalmas szörnyetegnek látszott. Amerikában eló'térbe került a haraggal, közönnyel és frusztrációval jellemezhető' hidegháborús személyiség, aki eljátssza a fejletlenebb népek inspirálójának és barátjának szerepét, és aki inkább a kommunista Oroszországhoz, mintsem a keresztény eló'dökhöz hasonlóan cselekszik. A hidegháborút - Merton nagy aggodalmára - két nagyhatalom vívta, amelyek hatalmas pusztításra szerelkeztek fel, de csekély morális belátással bírnak. Egyike volt az első' teológusoknak, akik meglátták, hogy a nukleáris háború fenyegetése új etikát teremtett, a hagyományos keresztény etikát saját szükségletei szerint ferdítette el. Úgy tapasztalta, néhányan még a klérusból is a nukleáris háború védelmére keltek, morális cselekedetet láttak benne; sze-rinte a keresztény erkölcsi érzék lassú korrumpálódása egyrészt az emberi irgalom feszültség alatti megfogyatkozásának eredménye volt, másrészt a komoly tartalomtól mentes morális klisékkel való zsongló'rködésé. A keresztény ideálok teljes mértékű semmibevétele oda vezetett, hogy azokat a keresztényeket, akik nyíltan felszólaltak a háború ellen - keresztények és nem-keresztények egyaránt - kommunista szimpatizánsnak kiáltották ki. Meg volt róla gyó'zó'dve, hogy csak egy teljesen eltorzult keresztény vágyhat egy pusztító háborúra. Elgondolkodtatta, miért nem tartottak több béketüntetést - mint amilyenek a második világháborút megelőzték - a nukleáris háború ellen. Bár a kvékerek és a mennoniták kis csoportja fellépett, a legtöbb protestáns és katolikus gondolkodó azzal töltötte az idejét, hogy összeegyeztesse a szerintük elkerülhetetlen nukleáris háborút és az igazságos háborúról szóló hagyományos keresztény dokrínát. Merton figyelmeztet, hogy ez a keresztény erkölcs kicsavarása, és felszólította a keresztény teológusokat, hogy egyhangúlag nyilvánítsák ki: a nukleáris fegyverek gátlástalan használata - akár támadás, akár megtorlás céljára - ellentmond a keresztény morálnak. Szépítés nélkül kijelentette: az a keresztény, aki nyilvánosan nem bélyegzi a nukleáris háborút erkölcstelennek, embertelennek és abszurdnak, az letért a tradicionális keresztény erkölcsről. Vitába szállt azokkal a keresztény teológusokkal, akik azt állították, a nukleáris háború sem olyan veszélyes, mint a kommunista hatalomátvétel: a kommunisták bezárnák a templomokat és a világot egy sosem látott sötét korszakba taszítanák, hacsak vissza nem verik őket a bombával. Nem értett egyet azzal a nézettel, hogy népek és városok elpusztítása csak fizikai gonoszság lenne, míg a kommunista dominancia erkölcsi gonoszság. Szerinte ez hatalmas ostobaság, amely mellőz minden logikai, erkölcsi és politikai 494
