Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Buji Ferenc: A magyar püspöki kar körlevele
megelőzte az angliai protestantizmus, vagyis az anglikán egyház kialakulását, s ily módon a konfliktus kialakulásában, kifejlődésében és elhatalmasodásában semmiféle vallási szempont nem játszhatott szerepet. Másodszor az észak-íreknek, akik „történetesen katolikusok, nem az angolok vallásával vannak problémáik - amely történetesen anglikán -, hanem Eszak-írország politikai hovatartozásával: magyarán szólva a háttérben nem dogmatikai, hanem területi vita áll. Harmadszor, ha az ír-angol ellentét vallási, vagyis katolikus-protestáns konfliktus volna, akkor mindenhol, ahol katolikusok élnek protestánsok mellett, ehhez hasonló konfliktusoknak kellene kibontakoznia; hogy ez mégsem történik így, annak az az egyszerű oka, hogy a katolikus írek és a protestáns angolok közötti konfliktus nem katolicizmusukból illetve protestantizmusukból fakad, hanem írségükből és angolságukból. Nos, itt van egy nagyon egyszerű, könnyen átláható és konkrét probléma, amelynek érdekében az egyházak akár össze is foghatnának. Ugyanis e manipuláció kiválóan alkalmas arra, hogy általános bizalmatlanságot eredményezzen az egyházak és vallások iránt. Mert le kell szögeznünk, hogy e marginálisnak tűnő probléma megoldása révén az egyház komolyabb eredményeket érhetne el, mint a szóban forgó körlevél megjelentetése révén, ez utóbbi „iránymutatásaival” ugyanis egészen egyszerűen nem lehet mit kezdeni. Miközben ugyanis a körlevél elméleti szempontból felszínes, gyakorlati szempontból használhatatlan. E sorok írója úgy véli, hogy sokkal eredményesebb lenne az egyház társadalmi fellépése, ha kisebb horderejű, ám elérhető célok érdekében emelné fel szavát. Egy olyan általános elemzéssel, amely az elmélet szempontjából nem eléggé feltáró erejű, a gyakorlati cselekvés szempontjából pedig nem eléggé konkrét, semmiféle pozitív eredményt nem lehet elérni. S legfőképpen a katolikus egyháznak nem volna szabad megfeledkeznie a tehetetlenség társadalmi törvényéről: a tömeget - még a keresztény tömeget is! - mozgatni kell, mert az bizony magától nem fog megmozdulni. S ha az egyház változást akar elérni a társadalomban, ha a társadalom sója akar lenni, akkor e mozgatás feladatát magára kell vállalnia. 473