Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Tari István: Vérebét sétáltató dáma; Kamasz poklok; Egy lapát parázs; Szőrt válogattunk (versek)
Kamasz poklok Hajába akadó suszterbogarak zúgásától izzik az ezredvégi nyár: lúdbó'rzik nyersselyeminge a nyak piheszőrein; légszomját feltépi a fickándozó bimbók bársonyánál; bizsergetése fűszeres, éjféli susogásokkal hajladozó nádszál, a frissen főtt baracklekvár konyhába szorult illata, amelyben reászáll a szó-legyek ékkő-fénye, dongása... És sárgán lángol a szorongást már ki is világító napraforgótábla. Megmásszák a hold meztelencsigái a táj lábszárcsontjait a kidőlt fák tisztásán. Mossa kezét a sátáni ritkoltásoktól harmatos varjúmák, s a folyondárszulák trombitácskái a kamasz poklok indulóját fújják. Egy lapát parázs Jég lakkozta palást, kéreg a téli táj... Páncéljára fagyott csipke, vitézkötés szikrázó ropogásán egy helyben topog ó! az út, mely hozzám vezet el Téged a zúzmarás, áttetsző, üveges hajkoronákon át. Deres tűlevelek közt botorkálsz, dideregve jössz, hogy ismét magadon fólmelegíts. Fagyos orcám járja csak át újra a szárnyalás őrült szívdobogását izzító, gyönyörű varázs. 460
