Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Bálint Tibor: Hamudius megalázása és fölmagasztalása
kohollal, szappannal, jóllehet senkivel sem parolázott, mióta a Waldorf szállodát elhagyta.- Hívja fel Cartert, és mondja meg neki, hogy azonnal adjon parancsot a bűnözők letartóztatására! - szólt rá Pungan főtanácsadójára. - Ami sok, az sok! Néhány perc múlva Andrev, a külügyminiszter lépett be hozzá:- Nem találtam sehol Vancet, de beszéltem Matthew Nimetz tanácsossal- mondta mentegetőzve. Hamudius fólnevetett idegességében:- Jó, hogy nem a kapussal egyezkedett!- O inkább megfelelt volna a maga színvonalának! - szólt közbe Nicoleta.- Hallgassátok csak a birkapásztort! A fasiszták meg akarnak gyilkolni bennünket, s eközben ő mit tesz? Semmit! Hamudius most már teljesen kifordult önmagából; ingerülten fólnyújtott karja megdermedt a levegőben, szája bénán vonaglott, mint a szélütötté.- Takarodjanak! - kiáltott rá a két nagykövetre és a külügyminiszterre is. - Kifelé innen, kifelé, és vissza se jöjjenek Vance nélkül!... Közöljék vele, hogy életem veszélyben forog, és ha nem tesz valamit, visszarepülök Bukarestbe! Éjfél is elmúlt, mire megerősített védelem mellett visszaindulhatott a Wal- dorfba. A kocsiban mellette ült McGuire New York-i rendőrfőnök. A szálloda előcsarnokában még mindig várakozott néhány elszánt emigráns, és amint megpillantották Hamudiust, ismét előhúzták transzparenseiket. Odafent nemsokára közölték az Elvtárssal, hogy New York polgármestere, a rendőrfőnök és néhány diplomata várja, hogy megjelenhessék előtte, és a tiltakozásról egyezkedjék vele.- Nem akarok beszélni azzal a mocskos zsidóval, akit Budapest pénzel! - hárította el egy mozdulattal Hamudius a fogadást, de aztán mégis meggondolta magát...- Hát ha így van, küldjék be őket! A küldöttség zajosan, derűsen lépett be, mintha csak egy tomboló kamaszt kellett volna lecsillapítania.- Minden felhőnek ezüstös a széle, kedves uram! - kezdte Koch polgár- mester harsogva.- De ami itt történik, vérlázító! - kiáltott fel a diktátor reménykedő fól- háborodással, anélkül, hogy viszonozná a városatya üdvözletét. - A tüntetést nem lett volna szabad megengednie! De a polgármester csak mosolygott:- Elnök úr, ezt megtiszteltetésnek kellene vennie. Nálunk csak nagyon fontos emberek ellen tüntetnek. Valahányszor Carter elnök a városunkba jön, ellene is demonstrálnak.- Ha Carter elnök ellátogatna hozzánk, nem tüntethetnének ellene! Az efféle érvektől a polgármester nem jött zavarba, sőt egyre derűsebb lett.- És ha mégis?... Akkor talán lelövetné vagy börtönbe zárná a tüntetőket?- Minden bizonnyal! - bólintott határozottan Hamudius. - Nálunk rend van, itt pedig anarchia! 454
