Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Bálint Tibor: Hamudius megalázása és fölmagasztalása
BÁLINT TIBOR Hamudius megalázása és fölmagasztalása EGY BIZALMI EMBER NAPLÓJÁBÓL A diktátor Hamudius egyik nyári villája közelében, amely a fővárostól negyven kilométernyire volt, Snarogovon, azon a tavaszi napon gyöngéden fodrozódott a tó vize, és parti fűzfák áztatták benne aranysárga vesszőiket; a kikötőben kicsiny, hófehér hajó ringatózott.- Jól felkészült az amerikai útra? - kérdezte Hamudius a kémfőnöktől, akit, a nevét kiforgatva, a háta mögött Pacsni Papának csúfoltak.- Ebben biztos lehet az Elvtárs. A diktátor komoran járkált föl-alá a perzsaszőnyegen:- Azért rendeltem ide, mert egy-két dolgot előre meg kell beszélnünk, tábornok... Először is nem akarok semmiféle tüntetést, amíg ott vagyok, semmifélét, megértette?- Már értesítettem erről egyik nagykövetünket; Nicolaet, és a Biztonsági Iroda vezetőjét.- Másodszor: szeretnék egy nagyszerű könyvkiállítást.- Erről a nagykövet személyesen gondoskodik.- És a rólam szóló könyvek?...- Nemcsak az önről szóló könyveket állítják ki, hanem azokat a remekműveket is, amelyeket az Elvtárs írt...- Magam és Nicoleta arcképeivel?- Természetesen, Elnök elvtárs.- Nézzük csak, nem felejtettünk ki valamit? Na igen, a magyarok! Semmiféle Király Károly-sztori, semmiféle bíráló cikk a sajtóban. Ez parancs! Épp elég kellemetlenséget okozott eddig is nekem ez a rohadt bangyina, akit a bizalmamba fogadtam, és első embereim közé emeltem! Tiltakozó nyilatkozatát, amellyel szembe köpött engem, az egész nyugati sajtó közölte!- Ottani követségünknek lesz gondja rá, hogy ezúttal ne essék róla szó. Egyébként New York körül tömörül a legtöbb magyar.- Ottani nagykövetünk nem hírszerző tiszt?- Nem, Hamudius elvtárs: ő csupán ügynök, de elvégzi a feladatát.- Majd emlékeztessen erre, ha ott járunk Ezredessé nevezem ki, és ez eléggé magas beosztás ahhoz, hogy végezzen is valamit érte! 446
