Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai II.
szállás területüket, azaz a 8. század második fele és 821. között. Ezt követően költözhettek a kazárok közelébe, s laktak együtt a kazárokkal három évig, amint arról Bíborbanszületett Konstantin szól. Európába való átköltözésük csak a 9. század közepe után következhetett be, a 860-as évekbeni megjelenésük éppen ennek az átköltözésnek a közelebbi időpontját jelentheti. Európába való átköltözésük eló'tt lakhelyeik ott lehettek, ahol a 10. század elején a baskírok laknak, az Urál folyótól északra eső' területen. E vidék és a Volga folyó közötti területről ismert ugyanis olyan régészeti anyag, amely a honfoglaló magyarokéval közeli rokonságot mutat (Szterlitamak, Lugovszkoe, stb). Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy az arab források egy része a honfoglaló magyarokat baskír néven emlegeti, mint ahogy a baskír név és az arab forrásokban a honfoglaló magyarokra vonatkozó név, a madzsgir sem választható el egymástól. A madzsgir név eredetét nem ismerjük, az 1050 és 1053 között író perzsa Gardízí azonban feljegyzett egy mondát a baskírok eredetéről, eszerint a névadó Basdzsirt egy lett volna a kazár előkelők közül, azaz, a madzsgir név személynévi eredetű is lehet. A vegyes lakosságú kazár kaganátus területén egy ilyen, „nem törökös” személynév természetes (az ismert kazár nevek elég jelentős része hasonlójellegű), török ajkakon pedig ez a név baskír formát vett fel. Vagyis maga a madzsgir név kései eredetű, a 9. század közepénél korábbra nem igen helyezhető. Ez a név nem csak a baskírok nevévé vált, hanem már a Kárpát-medencében a magyarság nevévé is, a mai magyar név ebből származik. Hogy a honfoglaló magyarok igen messziről kerültek Európába, arról a nyugati források is tanúskodnak. Már a St. Bertini kolostor évkönyve azelőtt ismeretlen népnek mondja őket, ugyanezt úja Regino prümi apát is a 10. század elején, s egy ismeretlen szerző oly népként beszél róluk, akikről azelőtt semmit sem lehetett hallani. A 9-10. századi Európa ugyan nem volt különösebben jól tájékozott, de arról nagyjában tudtak, hogy milyen népek laknak Európában, tudtak a Volga vidéki központú kazár kaganátus eseményeiről, stb. Az tehát, hogy a honfoglaló magyarokat teljesen ismeretlen népnek mondják, arra utal, hogy azoknak igen messziről, az európai látkörön túl fekvő vidékről kellett jönniük. Az Irtis vidéke, az ala juntlug lakhelyei valóban igen messze voltak Európától. A honfoglaló magyarok (akiket nyilván nem véletlenül neveznek a bizánciak türknek, töröknek) és a kései ősmagyarság érintkezésére már igen korán sor kerülhetett, akkor, amikor az előbbiek átlépték Európa határait. A 860-as évektől kezdődően már a Kárpát-medencében is megfordulnak, így nemcsak a kelet-európai területek ősmagyar töredékeivel, hanem a későbbi magyarság néppéválásában résztvevő ősmagyarsággal is kapcsolatba kerülnek. E kapcsolatok következtében azon sem kell különösebben csodálkoznunk, ha az egyébként bizonyára etnikailag vegyes (lévén eredetileg csak egy lovassereg), de magát türknek, töröknek tartó nép névadásában ősmagyar eredetű személynevek tűnnek fel. Az pedig, hogy a későbbi források a régebbi idők eseményeivel kapcsolatban magyar nevű személyeket emlegetnek, csak egy meglehetősen gyorsan lezajló nyelvi váltás következménye, amely már a 10. század közepére a két- vagy többnyelvűség szintjén lehetett. A gyors nyelvi változásra utal Bíborbanszületett Konstantin is: (a kavarok) „a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket, és mostanáig (9. század közepe) 399
