Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai II.
közelálló (de nem magyar) nyelvi nyomokat, mindez együtt arra utal, hogy a magyar nyelv az i. sz. 1. évezred második felében messzire terjedt a Kárpátmedencétől keletre: a Donyec, Don vidékéig az erdős sztyeppe övezetében. Ennek a keleti elterjedésnek még nyelvi nyomai is vannak, mint többek között a harkovi területen 1568-tól ismert Bereka folyónév, amely a magyar berek szó alapján magyarázható. A magyarság néppéválásának folyamatára vonatkozó adatok nem egyeztethetők azokkal az adatokkal, amelyeket a honfoglaló magyarokról ismerünk. A honfoglaló magyarokkal először az i. sz. 9. század harmincas éveinek vége felé találkoznánk Kelet-Európábán. I. Vaszileiosz bizánci császár (867-886) élettörténete kapcsán 10. századi források szólnak a Kram bolgár kán (kb. 800-814) által a Dunától északra áttelepített Hadrianupoliszi görögök visszatéréséről bizánci földre. E 838 körűire keltezhető eseménynél szerepel a bolgárok szövetségeseként egy több néven - ungori, turkoi, unnoi - megnevezett nép, akiket a honfoglaló magyarokkal szokás azonosítani. Itt azonban az eseménynél lényegesen későbbi forrás, illetve források adatával állunk szemben, egy olyan korban, amikor a honfoglaló magyarokat Bizáncban valóban turkoknak nevezték, az ugrói ugyanazoknak a szláv neve volt, a hun név pedig általában különböző nomád népeket jelölt. Ezt az adatot tehát jobb kihagyni a magyar történetből - semmilyen bizonyítékunk nincs arra nézve, hogy a bolgárok itt szereplő szövetségesei valóban a honfoglaló magyarok lettek volna. 862-ben viszont már valóban a honfoglaló magyarokról hallunk nyugaton, a ílandriai St. Bertin kolostor évkönyvében ennél az évnél az olvasható, hogy az ungrok azelőtt ismeretlen népe pusztította a (keleti) frank birodalmat. A kazároknál térítő úton járt Szent Konstantin életrajzából valóban tudjuk, hogy ő a Krím-félsziget környékén ugrókkal találkozott 861- ben, ekkor tehát a honfoglaló magyarok már Európában vannak, a keleti frank birodalom általuk való pusztítása egyébként arra utal, hogy éppen ebben az időben kerülhettek ide (az Ázsiából Kelet-Európába áttelepülő népek általában idetelepedésükkor nagyobb felderítő portyákat vezetnek egészen nyugatra). Ezt követően 881-ben a honfoglaló magyarok már nem egyedül szerepelnek, hanem a kavarokkal együtt, az utóbbiak az ausztriai Kollmitz környékén, ők pedig Bécs mellett keverednek csatába a németekkel. 892-ben Amulf frank király szövetségesei a morvák ellen vezetett hadjáratban, 895- ben pedig a bizánciak szövetségében a bolgárok ellen harcolnak a bizánci-bolgár háborúban. A bolgárok a besenyőket uszítják közben a honfoglaló magyarokra, akik megrohanják azok védelem nélkül maradt szállásait, s azokat teljesen elpusztítják. Ekkor következik be a Kárpát-medence megszállása, a magyar honfoglalás. A honfoglaló magyarok régibb történetére vonatkozó adatokat VII. Bíbor- banszületett Konstantin bizánci császár 948-952 körül írt munkájából, valamint 10. századi, illetőleg 10. század utáni mohamedán forrásokból ismerjük. Bíborbanszületett Konstantin szerint a turkok (amint a honfoglaló magyarokat nevezi) régen Kazária közelében laktak, első vajdájuk Levediasz főnöksége alatt, de ekkor még szavartoi aszfaloi névvel illették őket. Innét egy, a besenyőktől elszenvedett vereség után egyik részük nyugatra költözött az Atelkuzu nevű helyekre, másik délre, Perzsia felé telepedett le. Itt, tehát Atelkuzuban választják meg kazár szokás szerint első fejedelmüket, Arpadit, 397
