Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai II.

betelepülésével kell számolnunk a Kárpát-medencében (besenyőkkel, úzok- kal, kunokkal) egészen a 13. századig.

A török népek kialakulási területe Ázsia távoli részein, az Altaj-hegység vidékén volt. Nyelvük az i. sz. 2-3. században még biztosan egységes, a különböző' nyelvjárások, majd nyelvek elkülönülése csak ezt követően kezdó'dik. A régibb időket, tehát az i. sz. 1. évezred közepe körüli kort tekintve a török nyelvek két nagy csoportra bonthatók, amennyiben az egyik csoportot egy őstörök d-szerű hang helyén álló r, a másikat az ugyanezen hang helyén álló z jellemzi (oszmán-török öküz, csuvas vakar: mongol ükür. magyar ökör). Ugyanez a megoszlás más hangokra is kiteljed, egy őstörök (laterális) hang helyén hasonló elkülönülésben l, illetve s hang található (oszmán-török tas „kő”, csuvas csul a csuvasban más hangváltozások is történtek). Ezek mellett természetesen ezeket a török nyelveket még sok egyéb jellemző is megkülönbözteti egymástól, s a fentebbi már az i. sz. 1. évezredben is csak a török nyelvek durva felosztásának vehető. Az öküz stb. típusú szavakat használó török nyelveket köztörök nyelveknek szokás nevezni, ilyen nyelven beszélnek egyetlen kivétellel a jelenleg ismert török népek. Az egyetlen kivétel a csuva- sok nyelve. A csuvasok ma a Volga-könyök közelében, zömükben a Csuvas Köztársaságban élnek, Oroszoszágban. Régebben azonban több török nép beszélt ilyen jellegű nyelvet, így a Volga, Káma és Bjelaja folyók közt az i. sz. 9. századtól a 13. század elejéig (a tatár hódításig) fennálló volgai bolgár fejedelemségben (de adataink erről csak a 13/14. század fordulóját követő időszakból vannak feliratos emlékeken), valamint az i. sz. 681-ben a mai Bulgária északkeleti részén megtelepült, ún. dunai bolgárok. Ezért ezt a török nyelvet régebben csuvasos, majd bolgár-török nyelvnek nevezték a tudományos irodalomban (meg kell említeni, hogy ugyanilyen jellegű török nyelvvel való érintkezés nyomai mutatkoznak a mongol nyelv régi török jövevényszavaiban). Mivel a bolgárokat (pontosabban csak a dunai bolgárokat) forrásaink onogur, illetve onogundur néven is emlegetik, a bolgár-török népek sorába besorolják az onogurokat is, sőt nevük végződése alapján a különböző, ilyen nevű népeket is (kutrigur, utigur, szaragur stb). Amennyiben ez az azonosítás, tehát a bolgárok, onogurok, s általában az ún. ogur népek összekapcsolása helyes, akkor a bolgár-török nyelvet, illetve nyelveket beszélő törökség először a i. sz. 460-as években jelenik meg Európában, illetve Kelet- Európában. A hun Attila király udvarában is járt bizánci Priszkosz rétor mondja el 463-as események kapcsán, hogy a szaragurok, ugorok és onogurok követséget küldtek a rómaiakhoz: „... elvándoroltak saját lakhelyükről, minthogy harcba bocsátkoztak velük a szavirok, akiket az avarok űztek el, akiket viszont az Óceán partján lakó népek kényszerítettek arra, hogy más vidékre költözzenek. ... így a szaragurok is elűzetvén, fóldkeresés közben eljutottak akatzir hunokhoz és miután sok csatában megütköztek velük, legyőzték ezt a népet, és elérkeztek a rómaiakhoz azzal a szándékkal, hogy barátságukat megnyerjék”. A Priszkosz által láncszerűen leírt népelmozdulások mögött persze nem kell történeti eseményeket keresnünk, ez ugyanis régibb minták alapján összeállított, népneveket felhasználó „történetalakítás”, amelyből annyit biztosan felhasználhatunk, hogy a szaragurok, ugorok és onogurok Attila hun birodalmának bukása után kelet-európai területekre költöztek. Ezt követően feltűnik a bolgár népnév is Európában, ezek első ízben 480-ban jelen392