Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - Halász Péter: Irodalmi szociográfiával a csángók megmaradásáért

szakítva a líra sémáival egy gyermek szemével tekintett a világra. Egyáltalán nem érezzük véletlenszerűnek, hogy Bárdos László épp a „szegény kisgyermek” észrevételeit szövi versbe a parton biztonságosan üldögélő úszómesterről, az „úszóképesség tartózkodó bajnokáról”. Nyilvánvaló, azokkal rokonszenvez a költő, akik bátran „föl-le bukdácsolnak az áradatban”, de a szemléló'dő úszómester valahogy mégis a biztonságot jelképezi, azt, hogy van valahol kapaszkodás! pontunk. Akkor is van, ha kivész belőlünk a lelkifurdalás, ha már nem vezeklünk elkövetett bűneinkért, ha nem bűnhó'dünk közönyös voltunk miatt, hanem a borzalmakat tudomásul véve azok emlékképét „lenyomjuk piszkos vízszínű látóhatárunk alá”.

„..kettős létezésünk alján és alapján - örökké ugyanazok a paták dobolnak, rúgnak, iramodnak, - bárhová ér is a fejünk. ” - olvassuk a lét keserves tanulságát összegző Metamorphosesban. S mintegy feleletképpen hadd utaljak a Tűzvarázs befejező' képére, amely azt bizonyítja, hogy a lángok sem feltétlenül pusztítóak, hanem meg is őrizhetik az embert. Bárdos László magatartásában, a verssel kialakított viszonyában is van hasonlóság: lángokba veti magát ő is, hogy a tűz kiégessen belőle minden fölöslegest, minden salakot. Jóllehet versírás és fordítás közben megnyílnak előtte a kibúvót kínáló mellékmondatok (Korrespondencia), a mű a „túlélés” nagyszerű és kockázatos lehetőségét kínálja, s ki tudja, hátha meghozza a jövő az „egyetemes kímélet” ajándékát is. (íves Könyvek)

HALÁSZ PÉTER

Irodalmi szociográfiával a csángók megmaradásáért

BEKE GYÖRGY: PEREMVIDÉKEK MAGYARSÁGA

Ha végigolvassuk Beke György Horvátország, Szlovénia, Ausztria és Moldva szórványmagyarságával foglalkozó könyvét, aligha tekinthetjük véletlennek, hogy annak valamennyi írásában említés, utalás, hivatkozás történik a moldvai csángókra. A könyv számottevő része - 210 oldalból 132 - kimondottan róluk szól, a többiben pedig mint jelző (csángó sors), vagy mint egy folyamat megjelölése (csángósodás) bukkan fel a szó, valóságos mércéjévé válva a peremvidékek magyarságát veszélyeztető jelenségeknek.

377