Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei

A törteli sírról ma az az általános vélemény, hogy női temetkezés volt benne, a lándzsa csak utólag keveredett a leletekhez. Erre mutatna a rozettás lószerszámok statisztikája. A hitelesen feltártak mind nó'i sírnak bizonyultak. Ezért a nó'i lószerszámot hosszú ideig kizárólag rozettákkal diszítettnek képzeltük el. Meglepő lelet került azonban elő néhány éve Szlovéniában. Az Itáliába vezető hadút mentén, a Zbelovska gorán levő erődítésben (gradiste) szórvány leletként a törteli szarvasos szíjvég hasonmása került elő. Aranyozott bronznak mondják. Tehát egy kalandozó magyar vitéz járt ott, és egy szíjdiszítését elhagyta. Felmerült tehát annak lehetősége, hogy a rozettás lószerszámok nem mindig női készlet tartozékai. Azt meg alig merjük kimondani, hogy nem a törteli vitéz járt-e kalandozni? Amióta tudjuk, hogy hasonmás keretek 3-4 helyen is előfordulnak, hogy tehát a véretekből több is készült, nincs kizárva, hogy egy másik készlet darabja maradt a szlovéniai várban. Csak hát a másik feltételezés is csábító, hiszen Törteién páratlan volt a szarvasos veret, márpedig kettesével szoktak előfordulni.

Az első világháború előtti utolsó, fontos adatokat szolgáltató lelet Gyomorén került elő. Börzsönyi Arnold két darab szíjmaradványt is talált egyenként három-három rozettával. A rozetták a szíjon úgy helyezkedtek el, hogy a sziromlevelek X alakban kapcsolódtak egymáshoz. Börzsönyi azt is észrevette, hogy a „boglárok” derékszögben egymásra varrt szíjakon voltak, mégpedig a kereszteződés felett egy nagyobb füles rozetta. Mivel övön így nem lehetett, a szíj csakis a lószerszámhoz tartozhatott. Akisebb boglárokat a homlokszíjra, a nagyobbakat a pofaszíjra helyezte, ez utóbbiakat hibásan. Felfigyelt a rozettákon levő lyukas fülekre is, és elsőként gondolt velük kapcsolatban sallang befűzésére. A leletben levő nagy lemezes csüngőket a szügyelő és a farmatring díszeinek határozta meg. A gyomoréi lelet László Gyula 1943- as lószerszám rekonstrukciójának egyik alapköve volt.

Még éppen a háború kitörésekor került elő a jászfényszarui lelet. Közlésére azonban csak 1931-ben került sor. Fettich Nándor a „rozettás veret” kifejezést használva foglalkozott e Jeletcsoporttal”, amely azt is jelzi, hogy a honfoglalás kori hagyatékon belüli különleges helyüket is felismerte, s jobban is kihangsúlyoza, mint Nagy Géza. Fettichet ekkor még egyáltalán nem érdekelte a tárgyak funkciója. Csak az 1933 évihencidai ásatásán tárt fel saját maga is egy rozettás sírt. Ekkor készült az első sírrajz a veretek elhelyezkedéséről. A kis rozetták egyértelműen a zablához vezettek, de a nagyobbakat Fettich hibásan a vezetőszárra rajzolta. Ez pedig a súlyos veretsor miatt lehetetlen. A helyes rekonstrukciót László Gyula készítette el 1943-ban, a szügyelőre helyezve a nagy rozettákat.

Azóta több hitelesen feltárt rozettás lószerszám rekonstrukciója készült el. Az ártándi 6. sírban a részleteket is pontosan lehetett megfigyelni. Mind a homlok-, mind a pofaszíjakon 4-4, azaz 12 kis, négyszirmú rozetta volt. A zablák előtt egy-egy kis szíjvég zárta sort. A homlok és a pofaszíjak kereszteződésénél 1-1 nagyobb veret, ún. kantárrózsa volt, aklaszegeik is kétszeres hosszúságúak voltak. Az állszíjon mindkét oldalon a kantárrózsát követően egy-egy kis rozetta és egy-egy kisszíjvég helyezkedett el. A nagy rozetták és az egyetlen megmaradt nagy szíjvég a szügyelőt díszítették. A farmatingra egy-egy közepes méretű szíjvéget szegecseltek. A kantár rekonstrukciója meg is jelent a Sarkad történetét bemutató kötetben 1972-ben.

37