Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - Wiktor Woroszylski: Új pánmongolizmus?

nyelvnek; az oroszokkal egyenrangúan ők is részt vesznek a hatalmas állam építésében, a nemrég még tiszta szláv hatású orosz arcokban is van már valami turáni; új hangkapcsolatok keletkeznek az orosz nyelvben, barbár, turáni hangok. Mintha egész Oroszországban - akárcsak hétszáz éve - a turáni tábor lenne: az égő trágya, a tajtékos lovak és a teveszőr szagát sodorná a szél. És Oroszország fölé Eurázsia egyesítóje, a nagy Dzsingisz kán árnya magasodik...”

Az eurázsiai mozgalom tizenegynéhány évig működött; hasonló szerepet játszott az emigrációban, mint a szkíta mozgalom Oroszországban: sajátos intellektuális- emocionális módszerével a bolsevik forradalommal való egyesülést készítette elő. Csak ebben a politikai értelemben véve nem absztrakció. Georges Nivát az orosz tudat e metamorfózisát a következő tömör, iróniától sem mentes formulában ragadta meg: „Az oroszok 1917 előtt rettegtek Ázsiától, 1917 után megpróbáltak Ázsiával együtt rettegést kelteni...” Tegyük hozzá, egyik is, másik is félreértésen alapult, az események bebizonyították, hogy egész mástól kell félni és - ha kell egyáltalán - ijesztgeni is mással kell... A sors tragikus fintora, ahogy a mozgalom azon résztvevői végezték, akik, hűen saját elképzeléseikhez, visszatértek a Szovjetunióba. De ez már nem az eszmék történetéhez tartozik. Roman Gull Magammal vittem Oroszországot c. emlékirataiban elmeséli történetüket (az eurázsiaiakról és a szkítákról szóló fejezet először 1979-ben, a New York-i Novij Zsurnal 136. számában jelent meg).

Most pedig, évtizedeket átugorva, nézzük meg az 1933-as születésű Olzsasz Szulejmanov, a kazah származású, oroszul író kortárs költő egyik versét. A vers, akárcsak Biok nemrég idézett strófája, a lóról szól és e mű is egyfajta stilizáción alapul, de nem a jövőre, hanem a múltra irányul:

Ó, ló!

Gúnárként gágogó,

Fellázított dromedár,

Hegyi örvény

Sem hasonló lélegzéséhez.

Ó, holló-far,

Mint egy, kerek, fekete szív!

...stb, stb.

(Galambos Csaba fordítása)

Meggyőződhetünk róla, hogy a szerző nem filozofálás útján jutott el a lóhoz és a lóhoz való viszonya sem elmélkedésen, henem érzéki élményeken alapul; ebben a versben a lírai hős helyzete tekinthető az irodalmi fikció elemének (lemondok a megfelelő sorok idézéséről), de képzelete, szenvedélye maga az élet, nem pedig absztrakt ideológia; ezzel persze nem az alma-atai szerzőt akarom magasztalni, még kevésbé akarom elmarasztalni a Szkíták nagy költőjét, csak hangsúlyozni akarom a régi és az új pánmongolizmus közti szinte fiziológiai különbséget.

345