Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Kovács István: A "Felföld tátija" avagy Dembinski altábornagy működése Felső-Magyarországon
KOVÁCS ISTVÁN A „Felföld tátija” avagy Dembiríski altábornagy működése Felső-Magyarországon 1849 márciusától nem múlt el hét Észak-Kelet-Magyaroszágon, hogy a galíciai császári csapatok és a honvédség, nemzetőrség között ne került volna sor összetűzésre a határ mentén. Március folyamán, nyilván Windisch-Grátz kápolnai győzelmének hírére, az osztrák katonaság mind agresszívebbnek mutatkozott. Március 21-én a magyarok - Józef Woroniecki alezredes máramarosi működését is megpecsételő - vesztesége akkora volt Toronyénál, mint egy jelentősebb ütközetben. A győztesek 500 foglyot magukkal hurcolva visszahúzódtak Galíciába. Nem tellett bele egy hét, s Verebesnél újból megleptek egy honvédcsapatot. Bizony elkeltek volna Rembowskinak vagy a Woroniecki-fivéreknek a határvidék védelmére szervezett, gyorsan mozgó, a terepet jól ismerő lengyel vadászcsapatai. Minden jel arra mutatott; ha a császári főhadsereg támadásra szánja el magát, támogatására az északi határt több ponton átlépő újonnan szervezett osztrák csapatok is megindulnak az ország belseje felé. Április közepén a kormány az Eszak-Kelet-Magyarország hat megyéjében működő honvédegységeket és nemzetőri csapatokat két részre osztotta: a Zemplén, Ung és Bereg megyékben megszervezett dandár parancsnoka Lázár yilmos őrnagy lett, a Máramaros, Ugocsa és Szatmár megyék véderejét pedig Zuric Ferenc őrnagyra bízták. Egyelőre ez a két dandár alkotta a 19. hadosztályt. Mi történt azalatt Felső-Magyarország többi részén, vagyis a Zemplén megyétől nyugatra elterülő területen, a voltaképpeni mai Szlovákiában, amíg a magyar főhadsereg március folyamán a döntőnek ígérkező új hadjáratra készülődött, és áprilisban győztesen meg is vívta azt? Az osztrákok az általuk megszállt megyékben januárban-februárban azonnal bevezették az udvarhű közigazgatást, a gyanús hivatalnokokat eltávolították vagy letartóztatták, helyükbe saját bizalmi embereiket ültették. Utasításaik maradéktalan foganatosításához azonban nem rendelkeztek kellő erővel. A szlovákok által lakott megyék többsége közömbös volt Bécs iránt: a korábban itt besorozott újoncok tömegével harcoltak a honvédseregben. Egész zászlóaljak voltak, amelyeknek katonái egy szót se tudtak magyarul: szlovák vagy szlovákul tudó tiszteknek kellett vezényelniük őket. A németek által la315