Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - Pusztai János: Nagy álomkönyv

mozsarat magasba emelve, ütésre készen tartottam. Ettől az elszánt mozdulatomtól „uram és parancsolom” bizonyos mértékig begyulladhatott, mert felém fordította tekintetét, pontosabban: emberszámba vett. Vizenyősen eszelős szemei utálós borzongásra késztettek-kényszerítettek, ugyanakkor le is csillapítottak.

A továbbiakban bizonyos szó-bilincsek csukódtak a csuklómra. Akadtak rövidebb és hosszabb szárú szóbilincsek. Például: ZÚZ, KelepcE, Megmérettetés, AnyafarkaS, TöR, TörmeléK, SziszfusZ, KinegetikosZ, GalacsiN, HÍD, PoR, PelyvA, TöreK, SzalmA, ÁloM, MegvesztegethetetleneK.

A szó-bilincsek váltogatták egymást. Nem szabadulhattam tőlük.

52. álom 3., hétfő:

Feltaláló voltam és szakadatlanul azon törtem a fejem, hogy könnyíthet- ném meg, tehetném kényelmesebbé embertársaim életét, mindennapjait. Törekvéseimet, munkálkodásomat ismerőseim és családom tagjai megkülönböztetett figyelemmel követték. Ismerőseim közül e téren leginkább Hervay Gizella költőnő jeleskedett, úgyannyira, hogy már feleségem, Ica egyetértését, jóindulatát, segítőkészségét is elnyerte, megszerezte. Ica minden alkalmat megragadott, kihasznált annak érdekében, hogy alkotásaim tökéletesek és bárki számára használhatók, alkalmazhatók legyenek. ^Játszva, apuskám!” Éjszakákon át győzködött: „szerkentyűim” egyaránt működjenek „kézileg is, gépileg is”, mivel Hervay Gizi „nyomatékosan” megkérte erre. Satupadomon, amely semmiben nem különbözött nagybányai íróasztalomtól, éppen ott tornyosult új munkám, az italosüvegek dugaszolására szolgáló prés, de csak kézzel „ment”. Présem egyébként kivitelezéskor a fészkében kelepelő gólya alakját „vette fel”. Ahhoz, hogy csőrével a parafa és műanyag dugókat helyükre ütögesse, a farkát kellett működtetni, azaz: függőleges irányban rán- gatni-lökdösni, mint külvárosi utcasarkokon a szivattyús kutak kallantyúját. Álmatlanság gyötört; forgolódtam ágyamban vagy a könyvesszobában sétáltam, ami oda vezetett, hogy hamarosan „egészség- és környezetbarát” altatóberendezés kivitelezésén kezdtem töprengeni. Ez (természetesen motormeghajtással) olyasmi lenne, akár ércfeldolgozó üzemekben a golyósmalom, csak ebben az esetben a golyók nem acélból készülnének, hanem női papucsbojtokból, változatos kencefice illatokkal. Szóba jöhetnének karcsúbb, súlytalanabb, kikapósabb fehérszemélyek is, meztelenül, arcpakolások, haj- csavarók, betétek nélkül; készenlétben. Az esetleges szédülések, szotyó- sodások nem foglalkoztattak. A fekhelyen-forgolódást gátló gépezet „megkonstruálása” sem volna kutya, okoskodtam. Két téglalap alakú szögvas-rámából és négy alumínium csőből „hoznám össze”. Este szépen befeküdnék a csövek közé, karom, lábam lefogatnám; ne öljön a tolakodó fordulhatnék. Ellenben, ha szívem, májam, vesém, gyomrom mégis helyváltoztatás után „sikoltozna”, szükségszerű, nélkülözhetetlen ,kalodám” indító gombját homlokommal, orommal, nyelvemmel, állammal bármikor, az agynyilalltató ágyrecsegések veszélye nélkül megnyomhatnám. Surrr, mondaná halkan kalodám, miközben bal oldalamról a jobb oldalamra fordítana. Netán hátamról a hasamra, hasamról a hátamra. A könyvesszobában való sétálgatást olyan „fifikával” tehetném „szalonképessé”, Ica által elfogadhatóvá, (,Főleg!”); ha a közismert mókuskerék mintájára „kivitelezném” az ember-, rendben: az írókereket. Szorosab306