Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Vasadi Péter: Futurománia; Igen és nem; Napfölkelte; Nem engedett a szűkösségnek (versek)
VASADI PÉTER Futurománia mondják, a lábasfejűek fontolgatják a világhatalmat, elkeltenék egy-két Nyújork a Szaharába s aggassunk függőkerteket a Jupiterre, gyönyörűségünkre hadd himbálózzanak, no, és a Nagyfalat mely eddig is a jót a rossztól választotta el, magasba kéne húzni, egész az égig: hogy dohognának a sávos-csillagos kis lelkűek. s ne nőjön fű. legalábbis ne zöld. elég belőle, unjuk, vessetek ezentúl kék füvet, ha már az ég is ugye... s minek két nappal között minduntalan egy éjszaka? kering néhány aranygomb fölöttünk: éjjel napok világítsanak, drótként rezeg a végtelen, kisütni: áramot bele... megszűnt a törvény? most majd a képzelet, a gyöngymosoly, szellem híján szellemkedés, és mindenütt enyves kezek. Igen és nem Ne altass harci zajokban, de altasd el bennem a harc zajait, hadd halljam a csöndben: emberi csont ropog a szavak közt.
