Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Lászlóffy Aladár: Emberiség (vers)
LÁSZLÓFFY ALADÁR Emberiség Ezerben világvége jött és el is ment egy nap alatt. Földbetaposott múlt fölött hétmérföldes jövő haladt. Európára hullt a hó. Újabb remény szinte sehol. A nyereg trónján takaró. Kolostor, kunyhó, kecskeól. Vidám és piszkos emberek, és babonák, és vakhitek. Sok átmeneti nyelv pereg: akármitmondó senkitek. A növények s az állatok elégedett tenyészetén túl rajtuk - kivé válhatok Isten járkáló képe: én? Hiába minden a miénk: romok és új szülészetek. Vidám és csalódott az ég: tovább mit játsszam véle te k? Gyufa, neon és farakás, ólombetűk, Titánikok: kis computert ringat a sás, mózeskosárban hagytatok. A mindenható ész megáll! (s a déli gyors: „1 perc, Enyed...”) A pulton átnyújt a halál egy síkos kólás-üveget. Európára hull a kép - számyasoltárok, ikonok. Már csak a templomokban szép, a szentek végre rokonok.
