Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Mórocz Zsolt: A hely szelleme és a szellem helye (esszé)

levegőjével, például a nagynéném Csöngén egy kis Kisfaludy-házban élt. Az eléggé szétágazó Kisfaludy családnak egy szegényebb ága élt Csöngén, és valamikor a múlt század végén halt ki ez a Kisfaludy-ág. Az a dimbes-dom- bos-halmos vidék, Kemenesalja, egy életre szóló benyomást adott, és az a tömérdek mondóka, népi játék, amivel gyermekkoromban találkoztam, pl. a lucázás, ami nálunk nem Luca-széke volt, nem a háromlábú szék, hanem szalmahintés. Luca, Luca, kitty-kotty, nénémasszony litty-lotty - efféle mondóka kíséretében hintették a szalmát, aminek valami olyan jelentősége volt, hogy az ártásokat elűzi. Azóta élt nálunk, talán ma is él a regélő ének egyik verziója: Amott kerekezik egy szép pázsit, azon legelészik csodafiú szarvas, csodafiú szarvasnak ezer ága-boga, ezer misegyertya gyújtván gyulladják, oltatván aludjék, sej regő rejtem, neked ejtem; és így tovább.”

Es így tovább, és így tovább. Kezdet és vég, hely és szellem. Regösök, igricek, dudások, epigonok, grafománok, szervezkedok, szövegtermelő kisiparosok és egyebek: akiben ott a hely, abban él a szellem.

P.s.: írásomat ajánlom a következő - ma még ismeretlen - nagy vasi költőnek, az igazi poézis dicséretének jegyében.