Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - 1956 EMLÉKEZETE - Majthényi László: Lágervilág a Kemenesalján
várnál. Itt volt - mutat a dombra - a róka hozhatta fel a lábszárcsontot. Emberé volt, nem házi- vagy vadállaté. Több ezren - eltemetve A Pannonhalmi Fó'apátság hajdani bokodi uradalmából mára csak a pusztulás leheletét árasztó két cselédház és néhány épület maradt. A régi uradalom Izsákfa mellett található, távolsága az egykori bekenyi lágertól az erdei utakon körülbelül hat kilométer. 23-26 család lakott 1945-ben az uradalomban, jóval többen, mint Bekenyben. Talán ennek is köszönhetem, hogy itt több szerencsével járok. Kosztolánci Lászlóné született Kővölgyi Ilona édesapja volt Bokodon az uradalmi gazda. Lili néni a következőképet jegyezte meg az ukránokról: „Több százan, rengetegen voltak Bokodon az ukránok. Éheztek, édesanyám szokott adni nekik egy kis teát, főzték a teát kenyérhéjjal. Nő nem volt közöttük, mind férfiak voltak. Szakállasak, bajszosak, ápolatlanok, de annyira, hogy az ember nem is tudta valójában felismerni, hogy milyenek. Az, amelyik nálunk főzte a teát, mindig büszkén mondta, hogy ő kozák. Nem szovjet, nem ruszki, hanem kozák. Terjedt köztük a hasmenés, el is nevezték „ukrán fosásnak”. Szegény kisöcsém is elkapta tőlük, bele is halt szeptember 12-dikén. Emlékszem, akkor még voltak itt ukránok.” Horváth János 11 éves volt akkor, édesapja a bokodi uradalom mezőre volt: Jde negyvenöt nyarán kerültek az ukrán foglyok, csak ez az egy csoport jött, két-három ezren voltak, talán egy hónapig lehettek itt. Több istálló is állt még akkor Bokodon, meg a magtár, pajta - oda szállásolták be őket. A faluban, Izsákfán is sokan voltak, de azokat nem őrizték. Az erdőn keresztül tűntek el Bokodból, csoportokban, nem egyszerre, Hetye, Bekeny felé. Úgy beszélték, ott volt a kihallgató bázis. Dolgoztam sokat az erdőn a Lendvai bácsi fiával. Ez a Lendvai bácsi akkoriban Bekenyben lakott, tolmácsolt is az oroszoknak. Ó mesélte egyszer, hogy voltak olyanok, akik nem tudták igazolni, hogy hogyan estek hadifogságba. Azokat állítólag könyörtelenül kinyírták. Ott a bekenyi major mellett közvetlenül van a fenyves, ami régen akácos volt, oda hordták ki őket. Azt mondta a Lendvai bácsi, hogy ott több ezer ember van eltemetve. Megásatták velük a saját sírjukat, aztán belelőtték őket, a következő csoporttal meg betemettették, aztán az megint megásta a saját sírját. Ezt én ugye nem állítom, tetszik tudni, csak a Lendvai bácsi mesélte el egyszer. Igaz, nem igaz, én nem tudom. Az orosz parancsnok tehetetlen A Celldömölk-Jánosháza térség korbeli közigazgatási iratanyaga csak részben maradt fenn. Az első, az ukránok érkezésére utaló Jánosházán keletkezett, 1945. május 18-dikán, amelyben a jánosházi jegyző a következőket jelenti a celldömölki Főszolgabírónak: „...a napokban jelezték az orosz parancsnokságról, hogy 20-25 ezer ukrán fog érkezni. A községben ezek elhelyezése lehetetlen. Az orosz parancsnokság részéről a szállás csinálás folyamatban van. A beszállásolás ellen a parancsnokságnál tiltakoztunk és meg sem hallgattak 24
