Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Mórocz Zsolt: A hely szelleme és a szellem helye (esszé)

„Királyi mulatság erdőkben sétálni,

Árnyékos utcáin fel s alá járkálni;

Fülemile éneklésén,

Gyönge szellők legyezésén Örömét nevelni,

Kedve szerint élni!”

Kölcsey azonnal felfigyelt rá: „Faludi volt az első, ki szebb hangon s több lélekkel zengé verseit;” mint elődei. Műveltsége európai és nem csupán könyvműveltség. Olyan otthonosan mozgott Kőszegen, Sopronban, Rohoncon, akár Grácban, Bécsben vagy Rómában. Elsőnek adta ki a Halotti beszédet, fordított, szólásokat gyűjtött, nyomdát vezetett, tanított és írt. Egyszemélyben megcsinálta azt, amire utóbb társaságok, programok szerveződtek. Ha a témaválasztásban „magasztosabb”, számtalan folytatója lenne. A formát illetően - Weöres ezt bebizonyítja - Himfy, Vörösmarty, Babits, József Attila egyaránt adósa. Cenzorként is működött és talán ő az első, aki gunyoros öncenzúrát gyakorolt, jobb néha csak félszemmel nézni, mondja:

Jiz újdon új policiát Ha kívánod üüü,

E világnak praktikáját Ha nem bánod ü ü ü.

De vigyázva kell szólanom,

Trala trilom tralala,

Sokat is félbe harapnom,

Ne talántán üüü.

Keveset kell most szólani,

A többit fel üüü,

Sokat tűrni s elhallgatni,

Magában el üüü.

Nem jó mindent pápaszemmel Trala trilom tralala,

Hanem sokszor csak félszemmel Ujjai közt üüü.”

Faludi életművének kulcsszava a tudatosság. Verseiben ugyanúgy, mint prózájában. Ha levelet ír, terjengős, körülményeskedő, „barokk kuriális” stílusú - mondja Szörényi László - akár a többi kortárs. Mi mégis itt hagyjuk el, levélírás közben, a papír fölé hajolva - nem halála helyszínén Rohoncon -, midőn „A kűszegi Iskolának rongyos állapottyát és megfogyatkozott ügyét” terjeszti a T. N. magas Vármegye színe elé.

Útunk az alkonyba forduló Kemenesalján kanyarog. Országos alkony ez. A kor kifejezői legalábbis így érzik. Végromlása felé tart a nemzet. A táj - a Kemenesalja -, a kéklő dombok, apró falvak, kis templomok, kúriák, a síkság

243