Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Czakó Gábor: Sóvárgás

Rolanddal házasságuk második évében már nem talált közös témát. Az egyszerű, ősasszonyi rafina első tanácsa, az ágy, Bombácska számára legkivált csak az alvásra szolgált, a második, az asztal, pedig pusztán az elkövetkezendők szempontjából érdekelte. A legfinomabb salátáknál, mártásoknál, húsoknál már tálaláskor azt ecsetelte, hogy mit fognak azok művelni odabent. Roland evett, amennyira bírt, s hallgatott, és bosszúból nem osztotta meg újabb keletű szenvedélyének örömét hitvesével. Márminthogy reggelente mélylélegzéseket végez a vizelete fölött: édes-e, keserűmandula-illatú-e, ace- tonszagú-e. Hogy melyik jó? Ki tudja. Mindenesetre a jó szótól viszolygott, amióta észrevette, hogy ő - amikor végtagjai átveszik az uralmat fölötte, amolyan jócselekedetféléket hajt végre.

A pszichiáter ismét a mamát találta ludasnak a dologban. Roland így állna bosszút rajta, a tudatalattija le akarja főzni a mamát, aki hírhedett más irányú elfogultságai után pár éve vallási mániába esett. A család eleinte úgy vélte, hogy a politikai kurzusváltás miatt, a hazugságot szíves-örömest megbocsátotta volna neki, nehogy már nagyobb baj legyen, hanem a mama úgy maradt. A legutolsó hírek szerint krumplit pucol a Teréz anya lányainak ingyenkonyháján. Ingyen, persze.

Roland otthagyta a kocsit a rendelő előtt. Gyalog indult hazafelé, aztán csak úgy valamerre, akármerre s villamosra szállt, buszra. Vagy hat éve császkált így utoljára a városban. így csukódik a villamos ajtaja mostanában? Micsoda házak! És az a lány, aki a megállóban kissé sántítva sétál! Kertészbakancs, az ágyások közti kúszástól kitérdepelt farmer, gyönyörű kezén a köröm letörve, rágással utána igazítva s a maradék alatt kosz, a gyom- lálás maradványa. Szeme körül máris szarkalábak; s nap át- meg átsüt az ilyen emberen, s az állandó hunyorgástól összeráncolt bőrét barnára csíkozza. Mosolya ragyogó, amíg nem nyílik szét az ajka: a két felső metszőfoga hiányzik. Legalább kettő. Észreveszi, hogy nézik, zavartan kap rá a cigarettára. Kezét hosszan az arca előtt hagyja

Locsolókocsi húz el. Nyomában a forró flaszter gödréből fölgőzöl a sűrű, friss kutyaszarleves. Roland fölnevet, nevet a kertészlány is a keze mögött, szeme zöld, kerek - pontosan ugyanarra gondolnak mint a ketten. Roland odalép, gyöngéden elveszi a cigarettát és bedobja a kutyaszarlevesbe.

233