Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Török Gábor-Cukor György: Ama-tőr-szöveg

TÖRÖK GÁBOR - CUKOR GYÖRGY

Ama-tőr-szöveg

A Ferrum Színpad 20, a rendező 50 éves

Add meg uram a mérlegelést, a keserves tűnődést. Lehessek valóságosan az a színpadon, ami életemben soha.

De add, hogy ami az életem, megmutathassam.

Ha fényben állok s látszom, hiúságot, önmutogatást kívánok ügyeimben.

Add, hogy ne fulladjak-dögöljek a színen: játszva az emberi szomjúságot, ami az életünk.

Lehessek az ördög előtti idő tanúja, hadd legyen jelen, hadd tudhassam, hogy nincs vége.

Engedd hinnem hát, hogy tépelődve is igazam van.

Engedd, uram, hogy elvesszek, hogy vége legyen.

De a korán elém hulló függönytől óvj meg engem, védj meg a hordószónok szerepétől.

Hagyd, hogy úgy járjon az eszem kereke, mint az évszakok pontossága, hadd legyek az érvényes, a természetes bohóc.

Vagyok múlandó, veszendő, a jelmezem nem kívánkozik a föld alá. Kiállunk, jelmezem s én. Ne ácsorogjak egyedül, ha kiáltok. Halld meg.

Segítsd elhinnem, hogy buta vicc a halál, mert szemem világa nélkül összedől a világ, összedől bizony, ha a színről hiányzóm.

Hagyd, hogy én küldjem magamat pokolra, ha ami itt van, kevés.

Ne emberféle tanítson alázatra, térdeplésre. Oktalan mosolyom vedd el, ha vigyorgok, varrd be a pofám.

Ne bicsaklítsd meg a nyakam, magamtól verem az orrom mindenféle szennybe.

Ami megy, az én bőrömre megy. S csontjaimra egyezkedem, hadd adjam el ingyen.

226