Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Kiss Anna: A gólyák az angyalokkal repülnek (játék)
a Sátán. Néhány Kabát a közelben) MALÉTER (háttal, vállravetett katonaköpenyben) „...a magyar nép békét, nyugalmat, szabadságot és függetlenséget akart, és a megszállók erre fegyverrrel válaszoltak.” KAJAFÁS „Ön a népköztársaság címeres zászlójára esküdött föl. És mint honvédtiszt a legsúlyosabb...” MALÉTER „Én a magyar népre esküdtem föl...” BOLOND (be a jelenésbe, a katonaköpeny üres ujjait föl-le, föl-le, szárnyaknak tűnnek) Angyal! Igazi angyal! (a Kabátok szájonvágják, Maiétert arccal a földnek a gödörbe vetik. A jelenés színtere kiterjed az egész színre) PLÉBÁNOS (a színpaddeszkán maradt bibliáért nyúl) „...törvényszékeknek adnak át titeket, és helytartók, királyok elé állítanak...” De hányszor még, Uram?! (el a bibliával) (mindenki be, lassan, öklüket fölemelik, a színpaddeszkára ereszkednek - szemben a Kabátokkal, akik előjöttek, s a lécdíszletnek szorulva tolják maguk elé a rémült Fekete- ingest ütik a színpaddeszkát. A hangszórók feleselnek a kórussal) NŐK Elég volt! Elég! Elég! MINDENKI Hogy legázoltok minket! NŐK Túrókért és soha meg nem hajolókért! MINDENKI Hogy a hazugságot teszitek meg törvénynek, és megfélemlítetek minket! FÉRFIAK A kivégzések hajnalaiért! NŐK A szemétdombba temetettekért! F. PÁRJA A pesti kölykökért! (el) (a többiek maradnak leborulva) GYEREKEK (csak a hangjuk) Mert amit a mi szemeink láttak, azt csak a torkolattüzek tudnák elmondani, mész és vér az utcakövön. (fentről egy kötél már a Feketeinges lábán, ő maga ledöntve a színpaddeszkára) F. FIA (be) Apa!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Apa. Apa. Apa. 191
