Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Kiss Anna: A gólyák az angyalokkal repülnek (játék)
Hagyjátok elmenni őket! (hiába. Az I. rendőr riasztólövése, lefegyverzik, elmenekül. A II. puskatussal veri vissza a tömeget, eldördül a halálos lövés, a II. rendőr szinte elszáll, T. öccse mögötte a vállához kap. T. sógornője hol egyik, hol a másik sérült felé, jajgatva kapkodja fel-le a kezét. A tititaki golyó elhallgatott, tér nyílt a sérültek körül, a csöndben a bolond lába idegesen jár a színpaddeszkán. A Fekete- inges kijózanodik) T. SÓGORNŐJE Jaj, jaj! Jaj! T. ÖCCSE Csak a vállam. Átlőtte magát, bennem... akadt el a... golyó... T. ANYJA (a halott rendőr mellől) Segítsen már valaki, hozzatok orvost valahonnan! Normális rendőröket! (a plébános mozdulatai jelzik, hogy a halál beállt) T. ÖCCSE Befogok. (indul, néhányan meglépnek a színről, a bolond is, a II. férfi is a favillákkal) FEKETEINGES (eléjük ugrik) És a halottért ki felel?! Mert én csak azt tettem, amit mondtak, nem kell semmi tőlük! (szabadul kalaptól, órától, kabáttól) Nem is ismerem őket!!!!!!! MINDENKI Az óra! (a Sátán előlép a „hát-ez-megvolt” viselkedésű Kabátok közül, kezét a Feketeinges vállára nyomja, hogy az megroggyan) Nem ismerem... őket. I. FÉRFI Akkor mért vannak itt?! T. ÖCCSE Az alma- és szénaillatú földért. A fölötted suhogó égért. Rájönnél ha az újsággal nem a feneked törlőd. I. FÉRFI És ki nem törli?!!! MINDENKI A földért hiába jöttek! T. ÖCCSE Csak ezt ne varhassák a nyakunkba. (a rendőr halálát) 180
