Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Kiss Anna: A gólyák az angyalokkal repülnek (játék)
VŐFÉLY Egy szelíd galambért jöttünk! (a nők fölemelik a lécdíszlet-részt, öregasszony köhécsel mögötte) Vaijat leltünk. Vigyük? Ne? (leengedik, újra fölemelik a léceket, kidíszített, aranyfogú nő nevet ki mögüle) Vadgalambot. Vigyük? Ne? (harmadszorra a menyasszony. Az emelőszerkezet felhozza a lakodalmi aztalt, alatta vizeskanna) VŐFÉLY Három évig rejtegették! Nap elől is, hold elől is! NŐK Ritka a szelíd galamb ám! (a vőlegény kezére adják, a koszorúslánykák hintik a szirmot, a vőfény vezetésével asztalhoz ülnek. Lassan telik meg a szín. Ott a két rendőr is, nem kívülállóak, csak szolgálatban, semmi közük a Kabátokhoz. Jócskán iszik mindenki, kivétel alig) VŐFÉLY (szitát véve ki a lécdíszlet mögül) Éladó a menyasszony! (a bolond „röpköd” a táncolok közt, a Kabátok egyszeresük eluralják a színt, a hangszórók a Kabátok vadulásához vadulnak, végig, a lövésekig egyre inkább rászabadulnak a történetre. A tömeg kettéválik Kabátokra és itteniekre, a vőlegény ragyog a boldogságtól és a bortól, nem lép közbe, pedig a menyasszony egyre rémültebb, a Kabátok egymásközt adogatják, a Sátán szórja rá az alumíniumpénzt. Egy részeg Kabát oldalt boroskancsóból tölti fel a vizeskannát, egy gyerek is dülöngél, elesik, dülöngél a vizeskanna fedelével) I. RENDŐR Valamelyik lator idétlen tréfát... T. ÖCCSE (menti piroskendős, várandós asszonyát a táncolókon át) Latort lelni itt bőven, ez nem a Kánai Menyegző. FEKETEINGES Nem is! Szabad egy fordulóra, madám? (T. öccse fellöki az aszonya előtt imbolygó Feketeingest. A II. rendőr már a töltögető Kabátnál, felcsattanó hangszóróhang, a Kabát keze kilódul, a II. rendőr is a színpaddeszkán. Az I. ránt egyet a szerelésén, hogy indul, aztán mégsem segít a társának. A bolond kiszalad, hozza a plébánost) PLÉBÁNOS (a kis könyvvel, olvasásban zavarták meg) Hagyják abba!!! 178
