Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Kiss Anna: A gólyák az angyalokkal repülnek (játék)
170 visszatér a címkéhez, majd az órát hintálja a láncon, fedelét fel-felpat- tintja. A munkának is vége, szedelőzködnek, meglátják a Kabátokat) T. HÚGA Jóisten... Kik ezek? I. FÉRFI (zsebeit tapogatja) Nem tudom, de eltűnt a zsebórám. (akik még ott vannak, megütközve néznek össze) Gomblukkal, lánccal együtt. MINDENKI Na, menjünk. (a padokat leviszi az emelőszerkezet, visszazár) (A bűnbeesés) (F. párja be csokorral, locsolóval, feketében. Módos gazdagon öltözött. Ellépve a Feketeinges mellett, elfordul tőle) FEKETEINGES (a gyászruhát rángatva) Fekete! Fekete! Apád odamaradt, s most így áll utunkba, vagy meggondoltad magad?! Mit tegyek, hogy ne a tanítót válaszd?! Csak rángatlak, és úgy szeretlek, pirosban kéne járnod! (az lassan fordul hozzá, lassan nyújtják a kezüket egymásnak) SÁTÁN Első szerelmek...! És a nagy, émelyítő alkony...! (nyújtja az almát. F. párja visszaretten a mikrofonhangtól, a Sátán visszahúzódik, gurítja az almát. Adom-nem-adom játék, szerelembe fordul. Az almáskertből haza tartó gyerekek kilesik őket, de átbotorkál a színen a szamár az almáskosarakkal, hő, hó, a pár szétrebben. A plébános be a gyerekek utoljával, a szamár kötőfékével, az ernyővel és a bibliával) PLÉBÁNOS „Új egeket, új földet teremtek” - szól hozzánk. Nem lesz határ köztük. Mint a tudás almájának íze eló'tt se volt.
