Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Alföldy Jenő: A lakótelep és élővilága - Csanádi Imre három verse

csorba betongyűrűk” vidéke ez, amely ellentmond a „procc világinak, ha ugyan nem kifejezi azt a visszájáról. A közterületet senki sem gondozza, diát hervad már, hervad, / a vadóc, hívatlan, nyomorult liget”. Berzsenyi elégikus sorainak e megfosztása minden áhitattól, fennkölt mélabútól, kolerikus fortyogássá változtatása e vershelyzetben telitalálat: a keserű irónia eszköze, az adott léthelyzet pontos kifejezése.

A Zuglói búbospacsirtákban, mintegy folytatja a Hervadó liget szociográfiai pontosságú helyzetleírását: a két vers megírása közt eltelt négy év alatt úgy- ahogy elvégzett parkosítás nemhogy javított volna e csúfondárosan „liget”-nek mondott környéken, még tovább rontotta a kedves mezei madarak életesélyeit. Mihelyt kimaradozik az eső, „Kiütköznek akkor a zöldön / az elsó' hullafoltok, (...) / és por füstöl megint a pázsit helyén”. Akis madarak azonban nem adják föl: továbbra is „Vannak, / itt vannak, / szaladoznak, meg-megállnak, / meresztik hegyes kontyukat, / és figyel fényes, apró félszemük, / nyájasan, óvatosan.” Szívét bizsergetó' látványukat hosszan idézi föl a költő. A ,Megrögzött konzervatívok”-nak nevezett kis énekesmadarak rokonszenves emberi tulajdonságokkal ruházza föl -, mint Jonathan Swift, aki a lovakban mutatta meg az embernek az emberit.

159