Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
VERS VI Csendtiszta végtelen Hadút porgomoly-palástja mögül égbe menetelt ámyseregek. Hunyó horizont szoborrá kövül. Csillagok lépte űrmeredek. S lenn temetetlen tömegsír-haza: Halotti Beszéd a Hold alól. Fenn Minden Idők meteorraja s csendtiszta végtelen valahol. Ott Galaxisok bontatlan rendje. Itt korok és kőtáblák törnek. Átkot fogan az Enyészet Kertje: bűnbugyrait ördögi körnek. Ám hogyha majdan lángokkal ékít, Centrumba emel a Hold alól. Hadút porából egymásba békít csendtiszta végtelen valahol. Fejlődés-tan avagy jöttment századok cúgos cipőjében felemás zoknis út poroszkál egyik lába IGEN-t lép a másik NEM-et sántít együttvéve időhalad- tiktak ahogy vadak szíve ketyegi a lesihalál sűrűjével bekerített azonképp a folytonosság így csalizza „széna-szalma" s kozmikusán lekörözve a versengés atlétáit sírhosszal győz miközben a csörgőre fölhúzott elmék sora átalussza Istent ezért aztán megszerelni sikertelen kölyökműtét s öngyilkosjelöltjei a LEAMPUTÁLT FORRADALMAK
