Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - Láng Gusztáv: Páskándi Géza első három verseskönyve
LÁNG GUSZTÁV Páskándi Géza első három verseskönyve (A Partiumi Napokon Nagykárolyban tartott előadás bővített szövege) Páskándi Gézának a könyvespolcomon sorakozó kötetei egy olyan terjedelmes és sokrétű életmű körvonalait sejtetik, amelyről egy konferencia-előadásban vázlatos ismertetést sem lehetne nyújtani, nemhogy átfogó értékelést. Másrészt bár Páskándi különböző' munkáiról - színműveiről, szépprózai alkotásairól, versesköteteiról - a kritikák között nem egy alapos, mélyen szántó értékelés jelent meg, ezek egyes könyvekről szólnak, nem az életmű állomásairól. Hiszen, ahogy Radnóti Miklós írta József Attilát gyászolva, a költő' halála más dimenziókba helyezi a műveket; ami eddig folyamatnak tűnt, most rendszerré, megbonthatatlan és egységes egésszé vált. Egy lehetséges irodalomtörténeti vázlattal, Páskándi Géza költői indulásának körvonalazására teszek most kísérletet - hiszen az indulásról is csak akkor mondhatunk érvényes véleményt, ha a pálya végállomását látjuk. Választásomnak időrendi oka van; Páskándi Géza lírikusként indult, és csak a versek kikövezte úton jutott el a dráma- és a prózaírás kihívásaihoz. De van ennek személyes indítéka is; Páskándi Gézával nemzedéktársak voltunk, első lírai kísérleteit egész korosztályom megkülönböztetett figyelemmel, a „mi költőnknek” kijáró szeretettel és várakozással olvasta, s ha most irodalomtörténeti múltként tekintek vissza rájuk, e távlatosabb kép hátterében azok az iljúkori olvasmányélmények is ott sejlenek, melyeket korai verseiről őrzök, sőt ha megerőltetem emlékezetemet, akkor néhány, a cenzúra által eltemetett versének egy-két sorát, strófáját még most is tudom idézni az ötvenes évek terméséből. A tárgyalandó három verskötet Romániában jelent meg, s együtt alkotják Páskándi Gáza lírikusi pályájának első állomását. Az első a Piros madár, mely 1957 tavaszán hagyta el a nyomdát, a második az 1966-os Holdbumeráng, a harmadik A tű foka 1972-ből. (Nem vettem számításba a költő gyermekversköteteit és különböző verses formájú nyelvi játékait, bár alighanem érdekes adalékokat rejtenek egy részletes stílusvizsgálathoz.) S itt említeném tárgyválasztásom harmadik okát. Magyarországra történt áttelepedése után Páskándi Gézát elsősorban drámaíróként ismerte meg a közönség s ismerte el a kritika; lírája szinte csak „mellékterméknek” tűnt színművei árnyékában. Pályakezdő verseskönyvei pedig csaknem ismeretlenek maradtak Magyar- országon; a Piros madár könyvtárakban sem található, a Holdbumerángból E tanulmányt a kolozsvári Korunk és a szombathelyi Életünk egy időben közli. A két szerkesztőség azért tekintett el a kizárólagos közlés jogától, mert Páskándi Géza mindkét folyóiratnak rendszeres munkatársa volt; emlékét olvasóinak körében mindkettő ápolni kívánja.
