Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
98. 98. kk). Idetartoznak, illetőleg idetartozhatnak azok a kifejezések, amelyeket Bencze Lóránt a görög Bibliára vezetne vissza (Bencze L. 1984., 1991), ezek némelyike ugyanis határozottan szlavizmus. Ezek a bizánci rítusú egyházi szláv nyelvből származó kifejezések elválaszthatatlanul és feltűnés nélkül keverednek a latin rítusú szláv kifejezésekkel (miközben magukban az illető' szláv nyelvekben ilyen keveredőt nem találunk). Ezt a keveredést kézenfekvőbb olyan körülményekkel magyaráznunk, amelyek között a keleti és nyugati rítus is keveredik, bizonyos vonatkozásokban (pl. a karácsony szó esetében) pedig azzal, hogy még nem egy megállapodott bizánci rítusú egyházi szláv nyelv volt az átadó, hanem egy olyan, amely éppen kialakulófélben lehetett. Hogy ilyen körülményekkel éppen a Kárpátmedencében számolhatunk, az közismert: Cirill és Method 864-865 közötti Kárpát-medencei térító'tevékenysége idején rítus is és nyelv is keveredik, mint arra egyébként írásos emlékek is utalnak. Ehhez a keveredéshez még egy összetevő'járul: bocsánik, bocsát, bú, búcsú, bűn, érdem, gyarló, gyász, gyónik, ige, kép török jövevényszavaink ugyancsak keresztény szókészletünkhöz tartoznak (Németh Gy. 1940., Ligeti L. 1986. 271). Németh Gyula ezeket a szavakat (illetve ezek némelyikét) az erdélyi Gyula megkeresztelkedéséhez kapcsolta volna, ennek a szűk területi elter- jedésű (és mélységében bizonytalan) kereszténységnek azonban aligha lehetett egész magyar nyelvterületi hatása (krónikáink az István nagybátyja Gyulát pogánynak nevezik). A bocsát szó a szláv eredetű gonosz és szabadéit) szavakkal együtt már legkorábbi keresztény szövegeinkben együtt szerepel - így a Miatyánk igen régi szövegváltozataiban - tehát bizonyára hasonlóképpen kezelhető', mint ószlovén keresztény terminológiánk szavai. E felsorolt török eredetű szavak ugyanakkor bizonyos jellemzőik alapján más korban tartoznak, mint bolgár-török jövevényszavaink nagyobb része: későbbiek. Az avar kaganátus vezetó'rétege a kagán, katun, tudun, tarkán török címek miatt a VIII. század végén még bizonyosan beszélt törökül, s mivel a VIII. század végi eró'teljes karoling térítés elsó'sorban az avarokra irányul, egy török nyelvű keresztény terminológiának is ki kellett alakulni. Mivel ez a térítés a korábbi karintiai szláv térítés szókincsére támaszkodott, a magyar keresztény terminológia ószlovénnal együtt jelentkező' török eredetű szavaink eredetét kézenfekvő' erre a korra visszavezetni. Vagyis keresztény terminológiánk alakulásának kezdetei a VIII-IX. század fordulójára helyezhetők, s ez lényegében a IX. század folyamán alakult ki, illetőleg kialakulásának végső szakaszát a bizánci rítusú szláv keresztény szavak bekerülésének idejére, a 860-80-as évekre helyezhetjük. A kronológia kezdeteiről biztos tanúsággal szolgálnak azok a szavaink, amelyekben a szláv o még a változatban került a magyarba {apát, apáca), e szavak többsége azonban már későbbi, tehát a IX. század közepére, második felére helyezhető. Az ószlovén, bolgárszláv és török elemeket egybeolvasztó, egységes magyar keresztény terminológia létrejöttének nincs más, minden körülményt figyelembe vevő magyarázata, különösen akkor nincs, ha ez a terminológia már legkorábbi magyar nyelvű emlékeinkben egységes, régen kialakult formában jelentkezik. A Miatyánk, Hiszekegy, az Angyali üdvözlet első magyar szövegei, Biblia-fordításaink régi elemei már ennek, a részleteiben különböző eredetű, egységessé vált magyar keresztény terminológiának a meglétéről tanúskodnak. 1331
